Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)

Az öntözés időpontja

tartalma és a szélsebesség napi közép értékének mérésére kell berendezkednünk.

A VITUKI képleteivel az öntözött növényállományoknak csak a keléstől halmozott evapotranszspirációja számítható. Ha a kelés utáni valamelyik időszak vízfogyasztásának a meghatározása szükséges (mivel az induló talajnedvesség-mérés csak a kelés vagy az öntözési idény kezdete után vált lehetővé), a keléstől az időszak végéig számított evapotranszspirációkból le kell vonnunk a keléstől az időszak elejéig számítható ET-értékét, hogy a kívánt vízfogyasztási adatot megkapjuk.

Vagyis

n n k

2 ET = 2 ET — 2 ET, (60)

k 1 1

ahol

a k és n határértékek a vizsgált evapotranszspirációs időszak elejét és végét jelentik.

A (9) képletnek a növényi vízfogyasztás számításához való fel- használásakor ilyen problémák nem adódnak, mivel ezek segítségével az ET napi értékei számíthatók. A nehézségeket a levélfelület [a (9) összefüggésnél], illetve a W-értékek [a (11) és (12) egyenletnél] meghatározása jelenti.

Mért evapotranszspiráció vagy egyéb mért tényezők hiányában a napi vízfogyasztási értékek jó közelítő becslésére egyszerű módszert dolgozott ki Petrasovits az 1970-es évek elején.

Mérésekkel ellenőrzött tapasztalatok szerint ugyanis az adott időszak napi átlagos evapotranszspirációja — tehát az állomány víz- fogyasztása — az adott nap átlagos középhőmérsékletéből a következő egyszerű összefüggés szerinti számítással becsülhető:

(61)

Ha a napi középhőmérséklet számításához három „terminus” időpontban a hőmérő leolvasásának is akadálya van, ott maximum— minimum hőmérő használata javasolható. A napi hőmérsékleti maximumból az öntözött növényállományok vízfogyasztása ugyanis a következő képlettel becsülhető:

ET = -n-^. (62)

6

Ezek a „hőmérsékleti arányszámok” azonban a nagyüzemi öntö102