Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)

Az öntözés időpontja

zéses növénytermesztés átlagos és általános körülményei között, leginkább a következő feltételek esetén bizonyultak használhatónak:

— az öntözési főidényben (VI—Vili. hónap),

— bármely növényfaj szabadföldi állományára (rizsre is), ha a táblán beállott és komplett növényzetről van szó (vagyis, ha az un. levélindex eléri az 1,5—2,0-t vagy nagyobb),

— a módszer legalább pentádra (5 nap) vagy dekádra (10 nap) összegezetten használható, mert ezáltal az egyszerű összefüggés jellegéből adódó napi szóródások lehetősége szűkül.

A becslési módszer további finomításaként ajánlható, hogy a talajnedvesség-tartalom hatását (öntözés utáni második-harmadik napon, vagy a gyakrabban öntözött, sekélyebb gyökérmélységű növények esetében stb.) a napi számításoknál differenciáltabban, a 31. táblázat szerint vegyük figyelembe.

31. táblázat. A talaj nedvességtartalmának figyelembevétele az ET becsléséhez

A talaj

Napi

Napi maximum

középhőmérséklet

nedvességtartalma

a DV %-ában

figyelembevételekor

osztótényező

70—100

5

6

40—70

6

7

10—30

7

8

A konkrét öntözött növényállomány vízfogyasztásának meghatározásához — ha az állomány létesítésénél számottevő agrotechnikai hibát nem követtek el — mi sem követünk el jelentős hibát, ha a legközelebbi evapotranszspirációs állomáson mért vízfogyasztási értékeket vesszük át.

Ebből a célból 1972 májusától a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet minden 20 napban közreadja — a napi víz járási térkép melléklete formájában — az evapotranszspirációs állomásokon vizsgált, öntözött növényállományok vízfogyasztására vonatkozó adatokat. Egy ilyen melléklet a 32. táblázaton tanulmányozható. A táblázat 7. és 8. oszlopa tartalmazza az egyes növényállományok esetében várható és a kelésük (3. oszlop) óta mért vízfogyasztás halmozott adatait (4. oszlop).

103