Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az öntözés időpontja
Schule}c és Bácsi előzőekben ismertetett módszerével számítható a talaj tavaszi induló nedvességtartalma. De még ezen adatok hiányában is jó hozzávetőleges értéket kapunk — csapadékos ősz és tél után —, ha a talaj 1 m mély rétegének hasznos víztartó képességét telítettnek vesszük. — Az Ö, az öntözővíz kiadagolt mennyiségének ismerete szükséges a vízháztartási számításokhoz. Az üzemi vízkivételi mű üzemidejének és vízszállításának ismeretében még felületi öntözés esetében is viszonylag nagy pontossággal megállapítható a kiadagolt öntözővíz mennyisége. Esőztető öntözőberendezések esetén pedig a permetintenzitás és az üzemidő felhasználásával állapítható meg az egyes öntözések vízadagja. — A C, a csapadékokat szabvány csapadékmérővel, lehetőleg az öntözendő táblán vagy annak közelében mérjük. Az evapotransz- spirációt tartalmazó összefüggés felhasználásakor a leesett csapadékból csupán az esetleges elfolyást kell levonnunk. Sík és művelt öntözött területen azonban elfolyással csak kivételesen, heves zápor esetén kell számolni. — Az ET, az evapotranszspiráció tényleges halmozott értékét azonban többféleképpen határozhatjuk meg. Az ET értékének meghatározása. A növényállományok által az adott időpontig felhasznált vízmennyiségek ismerete nemcsak a talaj pillanatnyi nedvességállapotának hanem az öntözés következő időpontjának a meghatározásához is szükséges. n Az (59) összefüggésben szereplő £ BT érték a vizsgált öntözött nöí vényállomány evapotranszspirációjának a keléstől számított halmozott értéke. Számítható bármely hazai vagy külföldi kutató evapo- transzspirációs összefüggésével. A mezőgazdasági üzemekben az evapotranszspiráció számításához nem mindig állnak rendelkezésre azok az adatok, amelyek a hazai vagy a külföldi összefüggések felhasználásához alapadatként szükségesek. így például nehézségbe ütközik a levélfelületnek a mérése, a telítettségi hiány mérése, a relatív páratartalom vagy a szélsebesség értékeinek meghatározása. Az öntözött növényállományok vízfogyasztásának számítására ezek közül legkönnyebben alkalmazhatónak a VITUKI-ban kidolgozott (12—17) összefüggés tűnik, s ezek közül is a legegyszerűbb a (14, 15) képletek felhasználása ott, ahol a szabad vízfelszín párolgásának mérésére „A” vagy „GGI” típusú kádak rendelkezésre állanak. Egyébként a napi középhőmérséklet a levegő relatív nedvesség101