Balogh János - Gergely István: A csepegtető öntözés alapelvei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1988)

1. Balogh János: Bevezetés

Nagyon érdekes grafikont közöl e tárgyban Vermeiren és Jobung (1980), akik után az 1.6. ábrán mutatjuk be a csepegtető öntözések előnyét ebben a tekintetben az esoztető öntözésekkel szemben, különböző elektromos vezetőképességű öntözővizek esetén.

Végezetül szeretnénk Kovda (1968) adataira hivatkozva felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy bármilyen öntözési módszerrel viszünk is sókat a gyökérzónába, azokat előbb vagy utóbb el is kell távolítani onnan, még csepegtető öntözőberendezések használata esetén is.

Kovda adatai jól mutatják, hogy sós vizek használata esetén talajkimosásra van szükség. Legfeljebb ezek gyakorisága csökkenthető csepegtető öntözés esetén. Ha az öntözővíz sós, az öntözhető terület felületi öntözését (elárasztását) is célszerű lehetővé tenni.

Általában megállapítható, hogy eredményes csepegtető öntözéshez ivóvíz-tisztaságú öntözővízre van szükség.

Vízmennyiség. Az öntözési célra rendelkezésre álló vízkészlet meny- nyiségének akkor van jelentősége, ha az korlátozó tényezője lehet az öntözendő terület kiterjedésének. Ebben az esetben az öntözendő növény- állomány(ok) vízigényét (vízszükségletét) össze kell vetni a rendelkezésre álló öntözővízkészlettel. Állóvizek esetében a növényállományok egész tenyészidŐ alatti öntözővízigényét és a tő vagy tározó felhasználható víz- mennyiségét kell alapul venni. Ha az egész felhasználható vízmennyiséget figyelembe vesszük, az öntözhető területet az

képlettel számolhatjuk ki.

Ha viszont vízfolyás (folyó, patak, csatorna stb.) szolgáltatja az öntözéshez szükséges vízhozamot, az öntözendő növényállomány fajlagos vízhozamigényét (hidromodulusát) kell meghatározni az egész öntözendő területre nézve (ez ugyanúgy történik, mint egyéb öntözési módszerek alkalmazása esetén), és ezt kell összevetni a vízfolyás felhasználható vízhozamával. Az erre a célra alkalmazható képlet a következő:

37