Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)

„Ősi rovarok”

r r

„Ősi rovarok” (Elsődlegesen szárnyatlan rovarok: Parainsecta,

Monocondylea,

Apterygota)

potrohszelvények

testalkat

Az Apterygota elnevezés öt, egymással nem közeli rokonságú rovarrendet foglal össze. Közös jellemzőjük, hogy szárnnyal soha nem rendelkeznek (őseik semj.Többnyire terresztris rovarok, a posztembrionális fejlődési alakjaik erősen hasonlítanak az imágókhoz (igazi lárva nincs). Szinte kivétel nélkül fény-, meleg- és szárazságérzékeny fajokat találunk közöttük.

Talajban, avarban, fák és kövek alatt, aljnövényzeten vagy akár fákon is élhetnek.

Terepi ismertető jegyek:

Collembola, ugróvillások- egyedszámuk m2-ként ezer-százezer* is lehet, így a leggyakoribb rovaroknak tekinthetőek;- testhosszuk többnyire 0,5-1 mm, (legfeljebb 9 mm);- testalkatuk lehet megnyúlt (Entomobryomorpha), vagy kerekded (Symphypleona);- a humusz- és a talajlakó fajok szinte féreg formájúvá alakultak, fehéres színű, rövid csáppal és lábakkal rendelkező állatok;- legfeljebb 6 potrohszelvényük látható, ami fontos elkülönítő bélyeg a többi rovartól vagy rovarlárvától;- a pigmentáltság, szőrzet, ill. pikkelyezettség sokféle formát vehet fel;- a talajfelszínen és a növényzeten ugróvillájuk segítségével feltűnően nagyokat képesek ugrani.