Bährmann, Rudolf: Gerinctelen állatok határozója (Mezőgazda Kiadó, Győr, 2000)

„Ősi rovarok”

Protura, előrovarok- a mintegy száz-tízezer* egyed/m2 egyedszámmal szintén gyakori talajlakók. A szabad talajfelszínt kerülik; szinte teljesen pigmentálatlan, 1-2 mm hosszú, megnyúlt állatok;- a fiatal lárváknak 9, kifejletten 12 potrohszelvényük van, ugrani nem tudnak, csápjuk nincsen, az első pár lábukat használják tapogatásra.

Diplura, lábaspotrohúak- fák, ill. kövek alatt, vagy szerves törmelékben fordulnak élő;- fehéres színű, legfeljebb 10 mm hosszú rovarok, két hosszú potrohfüggelékkel (cerci); ezek, ill. a csápok gyöngysorszerüen ízeltek, a preparátumokban könnyen letöredezhetnek (a határozáshoz azonban nem fontosak).

Zygentoma, pikkelykék- Közép-Európában csak néhány synanthrop, vagy hangyákkal élő fajuk van; 7-11 mm hosszú, ezüstös színű, pikkelyes állatok, három egyforma hosszúságú farokfüggelékkel.

Archaeognatha, ugró ősrovarok- mint az előző rend, pikkelyekkel takartak. Szájszervük kívülről látható (ectognath), potrohvégükön három farokfüggelék található, amelyek közül a középső hosszabb;- többnyire erősen pigmentáltak, 1-2 cm hosszúak;- főleg kövek alatt fordulnak elő (hegyvidéken és alföldön egyaránt).

Fogás és megfigyelés:- az állatokat talajból, ill. avarból rostálással v. futtató berendezéssel lehet kinyerni (pl. Tullgren típusú futtató);- a gyepszintböl, illetve a fás növényzetről kopogtatással foghatók;- az élő állatok megfigyeléséhez a nedves homokkal vagy gipsszel feltöltött Petri-csésze a legalkalmasabb.

* ezek az egyedsűrüségi adatok ma már nem elfogadottak (ford.)