Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - V. Az öntözés műszaki berendezései

tételnek a kielégítése mellett is használható öntözési időnek a nagyobbik része az éjszakai órákra esik. Az 1—2 m/mp szélsebesség (szellő) nyomásnöveléssel ellensúlyozható, az 1,8—2,2 m/mp szélsebesség esetén (könnyű szél) még állványon levő szórófejekkel is zavartalan az üzemelés, a 2,2—3,5 m/mp közötti szélsebességnél (gyenge szél) azonban a szórófejek csak állvány nélkül üzemelhetnek. 3,5—4,0 m/mp-nél nagyobb szélsebesség (erős szél) esetén az öntözést abba kell hagyni.

A gyakorlatban a szélsebességet következőképpen lehet érzékelni: könnyű szélben a falevelek alig mozognak, gyenge szélben a falevelek már mozognak, a zászló leng. Erős szélben a gallyak is állandóan mozognak.

Fontos az esőszerű öntözés intenzitásának és a talaj víznyelő képességének az összehangolása. Lejtős területen a talaj felszínére hullott és el nem nyelt csapadék a lejtőn megindul, és talajeróziót idéz elő. Kis esésű, sík vidéki területen a tócsaképződés nagyobb mértékű, és az eróziót okozó lefolyás veszélye kisebb. A nagy hevességű eső talajromboló hatása azonban itt is jelentkezik. A talajszerkezet romlása néhány cm vastag rétegben kimutatható, ezért kerülni kell az igen nagy hevességű, 12—15 mm/ó-nál nagyobb intenzitással dolgozó szórófejek használatát, nemcsak kertészeti, hanem szántóföldi növények termesztésekor is.

Esőszerű öntözéskor nagy a párolgási veszteség, különösen akkor, ha finom porlasztású szórófejekkel öntözünk.

A párolgási veszteséget a szél is fokozza. Marjai mérései szerint nappali öntözés esetén, kis intenzitású berendezés használatakor, a kiadott öntözővíznek alig 40—50%-a mutatható ki a talajban. A vízhasznosulás tehát — különösen kis vízadagok kiöntözésekor — igen kedvezőtlen, mert a növényzet számára a talajban csak kevés víz tárolódik. Éjjeli öntözés esetén a veszteség 10%-ra csökken. Ezért lehetőleg éjjel és a még megengedhető legnagyobb intenzitással öntözzünk.

Az esőszerű öntözés jó minőségének egyik feltétele, hogy a cseppnagyság egyenletes és átmérője 1—1,5 mm-nél kisebb legyen. Elég sűrű és fejlett növényzet esetén, ha a leveleken már nem okozhat sérülést, a cseppek nagysága a 2 mm-t is elérheti.

Az esőszerű öntözés minőségét nagymértékben befolyásolja a szórófejek működése, ill. a szórófejekhez alkalmazott fúvóka átmérője. Azonos nyomás mellett kisebb átmérőjű fúvókával csökken a szórófej vízhozama és szórástávolsága. Érzékeny növények öntözésekor a fúvóka átmérőjének csökkentésével finomabb porlasztás érhető el. Ha nagyobb cseppnagyság is megengedhető, nagyobb fúvókával — azonos energiafelhasználás mellett - növelhető a szórófej teljesítménye.

Altalajöntözés

A módszer alkalmazásakor az öntözővizet közvetlenül a gyökerekkel átszőtt talajrétegbe juttatjuk. Ehhez talajfelszín alatti csőhálózat szükséges. A csövekből az öntözővíz kiszivárog és benedvesíti a talajt.

A csőhálózat égetett agyagcsövekből vagy porózus betoncsövekből készíthető. A víz nyomás nélkül, a csövek pórusain, valamint illesztésein át, a kapilláris és gravitációs erők hatására kerül a talajba. Újabban műanyag csőhálózatot is alkalmaznak, amely kis nyomással adja át a vizet mesterséges csúcsain keresztül a talajnak, ahol kapilláris erő hatására mozog tovább.

A talaj felszíne alatt olyan mélységbe építik be a csőhálózatot, hogy az ne zavarja a művelést. A vezetékek egymástól való távolságát az szabja meg, hogy környezetükben milyen messzire jut az oldalirányú vízmozgás.

Az altalajöntözés előnye, hogy a talaj szerkezetét nem rontja, nem szükséges tereprendezés, az öntözőberendezés nem akadályozza a talajművelést, az öntözővíznek a talajból való párolgása csekély, és így jobb az öntözővíz hasznosulása.

Az előnyei ellenére az altalajöntözés fejlesztése nem kielégítő, alkalmazása nálunk üzemi méretekben még nem valósult meg, mert drága a berendezés.

93