Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - V. Az öntözés műszaki berendezései
A sávos csörgedeztető öntözés létesítésének első lépése a terelőtöltések irányának és távolságának a kijelölése. Ha a terep esése 5 %0-nél kisebb, akkor a töltéseket és ezzel a sávokat az esés irányában kell kihúzni. Az ennél nagyobb esést úgy lehet csökkenteni, hogy a terelőtöltéseket a legnagyobb esés irányára ferdén húzzuk ki. A sávos csörgedeztető öntözés vízkezelése rendkívül érzékeny a terep kis egyenetlenségeire is. Ezért a tábla felszíne nemcsak tereprendezést, hanem vetés előtt gondos egyen- getést is kíván. Ezt a munkát a fából készült egyengető szánnal jól elvégezhetjük. A vetésre előkészített táblán a kijelölt irányban és adott távolságban a töltéseket terelö- töltés-húzóval, más néven ridgerrel húzhatjuk ki. Csörgedeztető öntözés esetén a viszonylag egyenletes talajbeázás érdekében általában legalább 80—100 mm víznorma kiadása szükséges. Barázdás öntözés A barázdás öntözéssel a legfelső 30—40 cm talajréteg nedvesítése a cél. A talaj kellő mértékű beáztatásához tudnunk kell, hogy a barázdában mennyi ideig tartózkodhat a víz. Ennek meghatározásához a helyszínen, az öntözésre kerülő táblán végezhetünk próbát. A barázdás öntözés nemzetközi gyakorlatában is jelentős az a hazai kutatási eredményeken alapuló segédlet, amelynek a táblázatából, ugyancsak néhány helyszíni próbára támaszkodva, megállapítható a q vízsugár és az adagolási idő. A barázda hosszára és az adagolás idejére a gyakorlatban, sík terepen jól bevált adatok: — Kötött talajon alkalmas barázdahossz 80 m. A vízadagolás ideje kb. 1 ór a. — Vályogtalajon a kedvező barázdahossz 40—50 m. A vízadagolás ideje 3u perc. — Laza talajon a barázda ne legyen 30—40 m-nél hosszabb és a vízadagolás ne lépje túl a 15 percet. Nagy esés és nagyon kötött talaj esetén előfordulhat, hogy a barázdába adagolt vizet nem nyeli el a talaj. Ilyenkor a barázda végét nyitva kell hagyni, hogy a felesleges víz, mint csurgalékvíz, összegyűjtve esetleg újra felhasználható legyen. Általában azonban a végén zárt barázdával öntözünk. Az alföldi terepen az esés általában megfelel a barázdás öntözéshez kedvező 5 ezrelékes esésnek. Jól rendezett terep és kellő szakértelem esetén a barázdák esése 8—10 ezrelék is lehet. Ennél nagyobb terepesésnél a barázdák irányát az esés irányához képest hegyesszögben tűzzük ki. Esőszerű öntözés Az esőztető berendezésekhez használt szórófejek szélmentes időben kör alakú területet szórnak be. Ennek a körnek a sugara R, a szórási távolság. A gyakorlatban a hasznos szórási távolságot (Rn) használjuk, amelynél a kiszórt csapadék átlagértékének a fele még észlelhető. A szórófejeket a csővezetékeken úgy helyezik el, hogy az egyes szórófejek által beszórt területek között öntözetlen rész ne maradjon. Az esőszerű öntözés „jóságát” a hatásosan öntözött terület nagyságával jellemezhetjük. Hatásosan öntözött az a terület, amelyen a kiöntözött víz mennyisége az átlagos értéktől csak ±30%-kal tér el. A szórófejeket az öntözendő területen meghatározott rend szerint, kötésben helyezik el. A szórófejek szektoros üzemelése (vagyis amikor a szórófejek nem teljes körben, hanem csak 240°-os körcikkben szórnak) csökkenti a kétszeresen öntözött területek arányát. A szórófejek kör alakú szórásképe a szél hatására megváltozik, ezért az esőszerű öntözés minőségét a szél erősen befolyásolja. A szél zavaró hatásának elbírálásakor azt vesszük mértékadónak, hogy a vízelosztásban az eltérések ne haladják meg az átlagérték 20—30 százalékát. Hazánkban az ennek a fel92
