Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - V. Az öntözés műszaki berendezései
Hazánk egyes tájain felszíni víznyerés lehetőségének hiányában öntözésre a felszín alatti vízkészleteket használják. Erre a célra azok a főleg kavics és durva homok víztartó rétegek jöhetnek számításba, amelyeknél a víznyerés céljára létesített kút nem nagy mélységű, tehát építése és üzemelése gazdaságos, a réteg, illetve a kút vízadó képessége a felhasználás célját kielégíti, továbbá a víz minősége, az adott talajon, az öntözés és növénytermesztés számára megfelel. A felszín alatti vízkészletet öntözés céljára a kutakból, túlnyomóan ún. csőkutakból, minden esetben szivattyúval emelik ki. A kutak vízhozama korlátozott, ezért csak kisebb területű öntözés vízszükségletét elégíti ki. Az öntöző módszerek kultúrtechnikai vonatkozásai Árasztó öntözés Az árasztó öntözéshez 150—250 mm öntözővíz szükséges, tehát nagy vízfelhasználással jár, ezért csak ott valósítható meg, ahol elegendő olcsó víz áll rendelkezésre, és az öntözés végrehajtása iránt nem támasztunk túlzott minőségi igényeket. A tereprendezés nélküli árasztáskor a gátak a rétegvonalakkal csaknem párhuzamosak. 2 ezreléknél nagyobb terepesés esetén a gátakat túl sűrűn kellene építeni, ez tehát határt szab az árasztó öntözés alkalmazásának. A rizsgátak közé a szél okozta hullámverés csökkentésére ún. hullámgátakat kell építeni. A régebbi rizstelepek gátjait kézi munkával anyagárkokból építették. Egy ilyen rizsgát mintegy 5 m széles területsávot foglal el. A korszerű rizsgátakat géppel építik, ennek technológiája más méreteket tesz szükségessé. A géppel épített állandó jellegű rizsgát lapos rézsűje lehetővé teszi, hogy a mező- gazdasági gépek a gáton átjárva hosszú munkautat tegyenek meg. Egymással párhuzamos, állandó gátak csak tereprendezés után építhetők, hogy a kalitkákon belül ne legyen 10 cm-nél nagyobb szintkülönbség. A tereprendezést az állandó rizsgátakkal és szabályos táblákkal főleg a rizstermelő gazdaságok alkalmazzák. Az ideiglenes rizsgátakat az árasztási idény végén lebontják. Alkalmazásuk a terepegyenetlenségeket jobban figyelembe veszi, ami a tereprendezés mértékét csökkenti. Rizstáblákon az állati és növényi kártevők elleni védekezés céljából lehetővé kell tenni a kalitkák egymástól független árasztását és vízelvezetését. A párolgás, szivárgás és a rizs transzspirációs vízfogyasztása miatt a kalitkákban az árasztóvizet az előírt szintig állandóan pótolni kell. Csörgedeztető öntözés Olyan területen, amelyen a felszín viszonylag egyenletes és közel egyirányú lejtést mutat, (főleg sűrűn vetett takarmánynövények öntözésére) csörgedeztető öntözést alkalmazunk. A lejtő irányában csörgedező vízlepel mozgása közben beáztatja a talajt. Az egyenletes beázás érdekében a vízlepel mozgását a terepesés irányában, egymástól 6—10 m-re párhuzamosan épített ún. terelőtöltésekkel (ridgergátakkal) korlátozzuk. Az öntözésnek ezt a módját sávos csörgedeztető öntözésnek nevezzük. A sávos öntözésre berendezendő terület csaknem mindig tereprendezést igényel. A terep esése legalább 2—3%0 legyen, mert kisebb esésű terepen a víz kis mélyedésekben is visszamarad. Ezt az alsó eséshatárt a terület kijelölésekor és az öntözési mód kiválasztásakor mindig szem előtt kell tartani. A talajerózió elkerülése céljából a csörgedeztető öntözés fedetlen talajon legfeljebb 5—6%0, növénnyel borított terepen legfeljebb 15%0, kötött talajon, nagyon sűrű növényállomány esetén, kivételesen 20%o esésig valósítható meg. 91
