Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - IV. Az öntözés általános tudnivalói
Az öntözés költségei felületi öntözés esetén másodszori vagy harmadszori végrehajtáskor nem kétszereződnek vagy háromszorozódnak, mert az előkészítés költségei már nem ismétlődnek. A csurgalékvíz elvezetése Felületi öntözőtelepeken az üzemelés feltétele a csurgalékvizek elvezetésére szolgáló lecsapolócsatorna-hálózat megépítése, illetve karbantartása. A korszerűbb felületi módszereket (sávos, barázdás) gyakorlott öntözőmunkásokkal csurgalékvíz-keletkezés nélkül is végre tudjuk hajtani, ha ezt a terepadottságok is lehetővé teszik. A csurgalékvíz elvezetésére az állandó lecsapoló csatornába csatlakozó ideiglenes csatornákat használjuk fel. Azokat az ideiglenes csatornákat, amelyek mentén befejeztük az öntözést, víztelenítsük, és az esetleges csurgalékvizeket ezekbe azonnal csapoljuk le. Kedvezőtlen felszínű táblán, ahol a területen lefolyástalan teknők vannak, az öntözés érdekében kialakított ideiglenes csatornahálózat nem elegendő a lecsapolásra. Ha a teknők mélyek, belőlük az ideiglenes csatornával nem végezhető el a lecsapolás. Ajánlatos a teljes tereprendezés vagy az érintett területet az öntözésből kihagyni. A megoldást költségszámítás dönti el. A víz szétosztásához szükséges csatornák által okozott területkiesés A felületi öntözési módok végrehajtása mindenképpen területveszteséggel jár, hiszen az állandó és az ideiglenes csatornahálózat termőterületet foglal el. Ez a termőterületkiesés régi, korszerűtlen öntözőtelepeken (rizstelepek) elérte az összterület 10— 15%-át is, a korszerű szántóföldi öntözőtelepeken azonban már lényegesen kevesebb, általában 4—5%. A csökkenés abból ered, hogy korszerű szántóföldi öntözőtelepeken kát. holdanként csak kb. 15 — 20 fm állandó jellegű öntöző- és lecsapolócsatorna van (anyagárok nélkül), a csatornahálózat többi része pedig a lényegesen kisebb termőterületet elfoglaló ideiglenes csatorna. A 4,5 m széles területsávot elfoglaló ideiglenes osztócsatornából kát. holdanként 10—15 folyóméterre van szükség, míg a kisebb méretű, kb. 2 m széles területsávot elfoglaló ideiglenes csatornából kát. holdanként 60—70 folyóméter szükséges. Bár a területkiesést minden esetben a minimumra kell szorítanunk, ne ritkítsuk meg indokolatlanul az ideiglenes csatornahálózatot. 100—170 méternél távolabb még a legkedvezőbb felszínalakulású táblán se telepítsük egymástól az ideiglenes csatornákat, mert ez már az öntözés minőségének és eredményének rovására megy. A felületi öntözés költségformáló tényezői A felületi öntözés költségformáló tényezőinek a lényegét a közvetlen költségek adják. A közvetlen öntözési költségek közé tartoznak az öntözőberendezés létesítésével kapcsolatos amortizációs és fenntartási költségek, az öntözés előkészítésének és végrehajtásának költségei, továbbá az öntözés után jelentkező költségek (ideiglenes csatornák bemunkálása, szivattyúállások leszerelése, munkaeszközök karbantartása, téli tárolása stb.). A közvetlen költségeket állandó és változó költségekre oszthatjuk. Állandóak azok a költségek, amelyek a kiszolgáltatott vízmennyiségtől függetlenek: beruházási költségváltozásból adódó amortizációs és fenntartási költségek, az öntözés előkészítésének, barázdanyitás, terelősávkészítés, csatornanyitás, az ideiglenes csatornák betemetésének költségei stb. Változó jellegűek az öntözés végrehajtásának költségei (munkabér és közterhei, esetleges üzemanyag-felhasználás stb.), mert nagyobb vízmennyiség kiszolgáltatása esetén (többszöri öntözés) növekednek. 79
