Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - IV. Az öntözés általános tudnivalói
S ivos csörgedeztető öntözés Az árasztó öntözés hátrányait javítja a sávos csörgedeztető öntözés. A sávos csörgedeztető öntözés főleg a sűrű soros növények öntözési módja (évelő pillangósok, lucerna, vöröshere, műrét stb.). A vizet az öntözendő talaj felületén vékony rétegben eresztjük végig annyi ideig, míg a talaj a kívánt mértékig beázik. A sávos csörgedeztető öntözéskor kedvezőbben alakul a víz eloszlása a területen. Egy öntözés alkalmával 80—120 mm/kh víz szakszerű kiöntözése lehetséges. Az öntözés következtében beálló levegőhiány miatt használata nem minden növény esetében javasolható. A sávos csörgedeztető öntözés jobb vízfelhasználást tesz lehetővé, mint az árasztó. Kedvező esetben az öntözővíz csak 1 — 2 cm vastagságban, fátyolszerűen halad végig, így talajszerkezet-romboló hatása is kisebb. Az öntözés agronómiái és kultúrtechnikai előkészítése körültekintő munkát igényel. A szántás iránya általában megegyezik az öntözés irányával. A szántás minőségi követelményei közé soroljuk a kialakított terep védelmét; ennek alkalmas munkagépe a váltóeke. A berendezésre és vetésre kerülő tábla rétegvonalas felvételezése az előkészítő munkákhoz sorolható; ennek alapján készül a tábla agronómiái és öntözési terve. Az öntözési terv a tábla öntözési és lecsapolási rendszerét tartalmazza: meghatározza az ideiglenes csatornák helyét, a terelőtöltések (ridgergát) hosszát, egymástól való távolságát, az agronómiái és üzemi feltételekkel összehangolva. A sáv szélességét, tehát a terelőtöltések egymástól való távolságát, a talaj kötöttsége és domborzata befolyásolja. A vízvezetés szempontjából legkedvezőbb, ha a sávok iránya megegyezik az esés irányával. Kötött talajon, egyenletes, egyirányú esés esetén 10—12 m-es, kevésbé kötött, oldalirányú esésű talajon 6—-8 m széles terelősávot húzzunk. Helyes az a gyakorlat, ha a töltéshúzó a sáv teljes szélességében azonos vastagságú talajréteget nyes le. A sáv szélessége alkalmazkodjon a rendelkezésre álló művelő és betakarító munkagéphez. Mind szélesebb körben terjed az álló kultúrák nyár végi telepítése, amely kötött talajon optimális agrotechnikai és kultúrtechnikai feltételeket teremt a sávos csörgedeztető öntözés számára. A terelősávok vízellátását az ideiglenes csatornák szolgáltatják. Öntözés előtt a terelősávokra merőlegesen, de mindig az előzetes terv szerint a terep legmagasabb vonulatain húzzuk ki az ideiglenes csatornákat, egymástól 100—-120 m-re. A sáv hosszúságát a talaj kötöttsége és domborzata szabja meg. Az öntözést az ideiglenes csatorna végén kezdjük. A vizet addig adagoljuk, amíg a sávon a vízréteg a sávhosszúság 2/3-át elérte, mert a hátralevő részt a mozgásban levő víztömeg már benedvesíti, s így a csurgalékvíz képződését is megakadályozzuk. Nagy esésű és viszonylag ritka növényzettel borított talajon 3 //sec, nagy vízáteresztő képességű, kis esésű és sűrű növényzetű talajon 7 //sec mennyiséget is elérhet az 1 m széles sávra adagolt öntözővíz. A sávokat úgy látjuk el vízzel, hogy az öntözendő sávnál a hordozható vastiltóval lezárt ideiglenes csatorna felduzzasztott vizét kis átmérőjű szivornyákkal vagy gátvágással engedjük a sávra. Célszerű — a szivornya hiánya esetén — az ideiglenes csatornával párhuzamosan osztóbarázdát húznunk, hogy ebből a víz az egész sávszélességben kibukva kezdje meg útját. Ellenkező esetben — különösen gátvágáskor — a nagy sebességgel kiömlő víz eróziós károkat okoz. Enyhe lejtésű vagy közel vízszintes felszínű táblán (akárcsak árasztó öntözéskor) nagyobb vízsugárral kell öntözni, hogy a víz hamar végigérjen a sávon, és a csatornához közel eső területek ne kapjanak túlzottan sok vizet. Az öntözővíz egyenletes szétosztását a sávon belül terelőlemezekkel irányítjuk, vissza- duzzasztással segítjük a magasabb pontok beöntözését. A különféle rendszerű,'ideiglenes csatornák vízkezeléséhez a tiltok használata nélkülözhetetlen. 70
