Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - IV. Az öntözés általános tudnivalói
Barázdás áztató öntözés A barázdás áztató öntözés a széles sortávolságra vetett kapásnövények felületi öntözési módja. A vízadagolás és vízkormányzás vonatkozásában a barázdás öntözés a legtökéletesebb felületi öntözési mód. A barázdás öntözés előnyeit csak akkor érvényesíthetjük, ha annak szakszerű előkészítését (a tereprendezést és a rendszeres talajegyengetést) is vállaljuk. Táblánként, növényféleségenként kell előkészíteni az öntözés agronómíai tervét. A tervet a következő szempontok alapján készítsük el: 1. a felszabadult elővetemény után a tábla felvételezése és a felvételezés térképezései 2. a táblán belüli talajviszonyok vizsgálata kötöttség, talajtermékenység és vízáteresztő képesség alapján; 3. a termesztendő növény fajtája és agrotechnikai igényeinek felmérése; 4. az agrotechnikai tényezők tervezése: aj művelési és vetési irány, b) a növény és a barázda sortávolság megállapítása (szivárgási és beázási próba alapján), c) a felszín kialakításának módja: szántás, simító, gréder stb., d) a növényfajta, a növényszám/kh megválasztása, e) trágyázás (szerves és műtrágyák), f) növényápolás eszköze, g) öntözési módszer, idénynorma, h) a betakarítás gépesítésének lehetősége, módja. A barázdás öntözés nagyüzemi elterjedését sokáig a munkagépek, ill. eszközök hiánya és alkalmatlansága akadályozta. A táblák területe a kis teljesítményű ideiglenes csatornák miatt legfeljebb 25—30 kh-ra korlátozódott. A későbbiek során a KM-1400-as szovjet csatornanyító eke használata lehetővé tette a nagy táblák berendezését. A barázdás öntözés eredményét a barázdák minősége befolyásolja. A barázdák kihúzását speciális, barázdakihúzó fejekkel végezzük. A fogatos és traktoros töltögető ekék kötött talajokon a talaj kedvező nedvességi állapota esetén sem adják a jó barázda 18— 20 cm-es mélységét és tiszta szelvényét. A barázdák mélységét és szélességét a talajviszonyokon kívül a termesztett növény igénye és a barázda hosszúsága is megszabja. A kukorica öntözésekor a barázda szélessége 25-—30 cm, mélysége 15—18 cm, hossza 80—100 m között szokott változni. Cukorrépa öntözésekor azonban keskenyebb és mélyebb barázdák használata indokolt (a szélesség 20—25, a mélysége 18—20 cm között változhat). A barázdahálózat kialakítását a tábla lejtésén kívül a talajok kötöttsége is befolyásolja. A kisebb, oldalirányú szivárgás esetében a barázdahálózat a kultúra minden sorára is kiterjedhet, míg kötöttebb, közel vízszintes talajon 2 soronként húzunk barázdákat. A cukorrépa barázdás öntözése esetén szalagos vetést alkalmazunk. A két barázdás között négy-öt sor növényt vetünk 40 cm sortávolságra (öntözés, ápolás, szedés szabja meg). A barázdás sortávolságot 70—80 cm-re hagyjuk, így a barázdák kihúzása jó minőségben történhet. A barázdákat ideiglenes csatornákból látjuk el vízzel. Az egyenletes víz szétosztása érdekében az ideiglenes csatornákat egymástól 80—120 m-re húzzuk ki a talaj kötöttségétől függően, ennél hosszabb barázdaszakaszokkal a csatornához közel eső területsávok túl- öntözési veszélye állhat fenn. Barázdás öntözéskor is kívánatos betartani a felületi öntözésre érvényes szabályt, mely szerint a csaknem vízszintes táblán (0,2—0,5%<> esésnél) az ideiglenes csatorna végén, erősebb lejtő (10—15%„ esésnél) esetén az elején kezdjük meg az öntözést. 71
