Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - IV. Az öntözés általános tudnivalói
ábrázolják a tenyészidő folyamán, és amelyet különböző kutatók állapítottak meg. Ezek a görbék kifejezhetik a vízfogyasztást hónaponként m3-ben vagy naponként mm-ben, esetleg g-ban. Az eredményes öntözéshez figyelembe kell venni a vízfogyasztás menetét. A vízfogyasztási görbék csúcsa általában egybeesik a növény virágzásával, vagy kissé megelőzi azt (23. ábra). A vízszükséglet meghatározása az evapotranszspiráció alapján Az egyes növények konkrét vízfogyasztásának megállapításán túl, a modern kísérletek mindinkább azt célozzák, hogy megállapítsák az evapotranszspirációt kialakító tényezők hatását és összefüggéseit. Ezek ismeretében lehetőség nyílik olyan képletek felállítására, amelyek segítségével logikai alapon a vízszükséglet, különböző feltételek és növények esetén kiszámítható. E módszerek kialakítása nagy lépéssel haladt előre az utóbbi években a különböző szakterületen dolgozó kutatók, klimatológusok, hidrológusok, fiziológusok, agronómusok közös munkájának eredményeképpen. Alapelv az, hogy a teljes vízfogyasztást, azaz az evaporációt és a transzspirációt = az evapotranszspirációt (ET)együttesen vizsgálják úgy, ahogy ez a gyakorlatban jelentkezik; vagyis meghatározzák a növény által felhasznált és a talajról elpárolgott víz összegét. Ezt talajfelület-egységre vonatkoztatva fejezik ki. Legegyszerűbb mm-ben megadni. Az evapotranszspiráció függ bizonyos mértékig a talaj nedvességi állapotától is, ezért a pontosabb meghatározás kedvéért bevezették a lehetséges (potenciális) evapotranszspiráció fogalmát (ETp). Ez olyan talajnedvességi szint mellett bekövetkező evapotranszspiráció, amely a növény legkedvezőbb fejlődését biztosítja. A gyakorlatban, amikor a talaj víztartalma kevesebb az optimálisnál, csökken az evaporáció és a transzspiráció is. Tehát a tényleges (reális) evapotranszspiráció {ETp) kisebb, mint a lehetséges. Az evapotranszspirációt befolyásoló tényezők. Az evapotranszspiráció változik a fizikai és biológiai tényezők hatására. A fizikai tényezők közül elsősorban a napenergiától és a légmozgástól függ. A biológiai tényezők közül a szakaszos fejlődésnek megfelelő kritikus időszakok hatása a legdöntőbb. így tehát ugyanazon növénykultúra napi evapotransz- spirációja még állandó klimatikus feltételek esetén is változik a növény fejlődési fokának megfelelően. Másrészt a kutatások eredményei azt igazolják, hogy a gyakorlatban — viszonylag hosszú időszak alatt (legalább egy hónap) — a lehetséges evapotranszspiráció döntő mértékben csak a klimatikus tényezőktől függ. A lehetséges evapotranszspiráció (ETp) kiszámítása. Az evapotranszspiráció viszonylagos állandósága arra ösztönözte a kutatókat, hogy olyan képleteket szerkesszenek, amely a klíma előrelátható különböző számú tényezője alapján lehetővé teszi az ETp megközelítő pontosságú kiszámítását. Ezek közül néhányat ismertetünk. Blaney és Criddle (1945) az USA arid klímájú területén a következő képletet dolgozták ki: ETp = kF amelyben F = a párolgás intenzitása (a hőmérséklet és a napsütés időtartama alapján), k = koefficiens, amely meghatározza az összes többi, nem részletezett faktort. Tűre (Franciaország) a következő képletet ajánlja: ETp = 0,40 X (te+ 50) —f— 1+ 15 amelyben lg a hónap teljes sugárzása kiskalóriában, síkfelületen, cm2-re és napra vonatkoztatva (akár mérve, akár számítva), I = átlagos havi hőmérséklet Celsius fokban minden hónapban (amikor a / = 0 vagy annál kisebb, az ETp 0-nak veendő). 61
