Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - IV. Az öntözés általános tudnivalói

A számítások hónapról hónapra készülnek, és így számításba kell venni a hónapok változó hosszát is. A 30 vagy 31 napos hónapoknál nem teszünk különbséget, de februárban a 0,40-es koefficienst 0,37-tel helyettesítjük.

amelyben

IgA = maximális radiáció az Angot-féle táblázat alapján, ha a légkör átlátszósága 1-gyel egyenlő,

— = viszonylagos inszoláció órában. (H a nappalok összes időtartama, h a nap- H

sütés tényleges időtartama, a hónap folyamán)

Az lg- és H csak a földi szélességtől (szélességi kör) függ és táblázatban van megadva.

Blaney — Criddle képletei segítségével a lehetséges evapotranszspirációt számolhatjuk ki.

Tűre módszere bizonyos mértékig figyelembe veszi, hogy a valóságban mérsékeltebb az evapotranszspiráció, mert a talaj víztartalma nem mindig optimális.

N. N. Ivanov képlete a lehetséges evapotranszspirációt általánosságban határozza meg, de különböző kiegészítő képletek és faktorok segítségével a gyakorlat számára is segítséget ad.

Az öntözés szükségessége

A talaj hasznos (diszponibilis) víztartalma és a növények vízszükséglete

A talaj a csapadék egy részét visszatartja magában és a növények rendelkezésére bocsátja, a többi elszivárog, elfolyik vagy elpárolog. A növény a talajnak csak abból a részéből képes a vizet felvenni, amelyet gyökérzetével behálóz. Ezért csak bizonyos mélységig vehetjük figyelembe a talaj vízkészletét. Ez a mélység gyakran nem éri el még az 1 m-t sem. A lehullott csapadék jelentős része tehát elvész a növények számára.

A mi klímánk alatt általában a csapadék felét számítjuk a növényzet által felhasználható vízmennyiségnek. A nyári félévben a párolgási veszteségek a legjelentősebbek. A téli félévben a párolgási veszteség ugyan jelentősen kisebb, de nagy az elfolyás, úgyhogy a téli félév csapadékából képződött víztartalékot szintén a lehullott csapadék felének vehetjük, így tehát a vegetációs időszak alatt a csapadékból a növények rendelkezésére álló víz mennyisége az Alföldön (turkevei 50 évi átlagadatok) a következőképpen alakul: téli félévi csapadék 224 mm: ennek fele 112 mm; nyári félévi csapadék 320 mm: ennek fele 160 mm; összesen tehát átlagosan 272 mm. Ez az a vízmennyiség, amely az átlagos csapadékból a növények számára jut. Ugyanakkor termesztett növényeink a jó termés eléréséhez 300—640 mm vizet igényelnek. A rendelkezésre álló és igényelt vízmennyiség összevetéséből megállapítható, hogy az évek többségében a vízhiány gátolja a nagy termések kialakulását. Ha összehasonlítjuk egy kultúra vízszükségletét és a rendelkezésére álló vizet havonta, közvetlenül megállapíthatjuk a havi vízhiányt, amelyet mesterségesen kell pótolnunk.

Ha ismerjük az ETp-1, kiszámíthatjuk a csapadékhiányt. Egy időszakra vonatkozóan (általában egy hónapra) ez egyenlő az ETp és a csapadékmennyiség különbségével (24. ábra). A havi csapadékhiányok összege az évi csapadékhiányt teszi ki, amelyet grafi62