Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - III. Az öntözéses növénytermesztés agrotechnikai alapjai
tápanyag-kategória alkalmazását. A többi műtrágyeféleség esetén nem kell számolnunk fokozottabb megkötődéssel (vagyis csökkentett érvényesüléssel) a talaj savanyúságától vagy lúgosságától függően. A fontosabb szerves anyagok ásványosodásakor átlagosan felszabaduló, illetve a kedvezőtlen elővetemények C/N arányú tarló- és gyökérmaradványainak és egyéb növényi melléktermékek kedvező elbomlásához szükséges hatóanyagok mennyiségét Sarkadi számításai alapján a 14. táblázatból becsülhetjük. A homoktalajon az istállótrágya ásvá- nyosodását, öntözés hatására két évre csökkentettük. A táblázat adatai azt mutatják, hogy mennyit kell levonni, illetve hozzáadni a kiszámított tápanyagmennyiségekhez, ismerve az egyes táblák istállótrágyázását, ill. szerves- anyag-ellátását. Tehát a felszabaduló tápanyagmennyiségeket a számított értékekből le kell vonni, míg az elbomláshoz szükséges mennyiségekkel (zárójelbe tett és mínusz (—) előjellel ellátott értékek) természetesen az N-műtrágyaszükségletet növelni kell. Összegezve a 3 tényező hatását — a szervesanyag-pótlás, szervestrágyázás, elővetemény- hatás lehetőségeinek figyelembevétele nélkül — az 1 q termés előállításához szükséges hatóanyagmennyiségeket a 15. táblázatban állítottuk össze. Az adatok felhasználásával könnyen kiszámíthatjuk a tervezett terméshez szükséges hatóanyagmennyiségeket, oly módon, hogy az 1 q főterméshez szükséges hatóanyagmennyiségeket megszorozzuk a tervezett terméssel (a melléktermés mennyiségét nem vesz- szük figyelembe). Természetesen a táblázat használatakor mindig a talaj tényleges tápanyagellátottságának megfelelő adatokat kell felhasználni tápanyagonként, mivel gyakran előfordul, hogy ugyanez a talaj egyik elemből jól, a másikból gyengén vagy esetleg közepesen ellátott. A táblázatban közölt hatóanyag-átszámítási „kulcsokkal” könnyen megkapjuk a szükséges műtrágyamennyiséget is kg-ban, ha a tervezett terméshez kiszámított hatóanyagmennyiségeket beszorozzuk a megfelelő műtrágya kulcsszámával. Természetesen ezen adatok tájékoztató jellegűek, s mint minden ilyen jellegű trágyázási szaktanácsnak, javaslatnak, ennek is megvan a maga hiányossága, de mégis alapul szolgálhatnak — a talaj kellő ismeretében — a növények tápanyagszükségletének megállapításához, s ezzel az öntözött növények hatékonyabb trágyázásához. Irodalom A mezőgazdasági kutatások 1964. évi főbb eredményei. FM Budapest, 1965. (Szerkesztő: Móré József) Debreczeni B. (1965): Az öntözéses növény- termesztés trágyázási kérdései. Öntözéses Gazdálkodás. Vol. III. N° 1. Dombóvári J. (1965): Újabb adatok a lucerna foszfor- és vízellátásához. Öntözéses Gazdálkodás. Vol. III. N° 2. 71-85. p. Genetikus talajtérképek (1963). N° 6., 1964. N° 8. Györffy B. (1963): Martonvásári adatok a trágyázás néhány vitatott kérdéséhez. MTA IV. Oszt. Közi. XXII/3 —4. sz. Hank O.—Frank M. (1952): Az öntözések természeti tényezői. Az öntözés alapelvei. II. fejezet. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Kovács G. (1965): A termőréteg mélyítésének hatása a talaj egyes tulajdonságaira, a gyökérrendszer fejlődésére és a gyomosodásra. Öntözéses Gazdálkodás. Vol. III. N° 1. 5-15. p. Kruzsilin, A. C. (1958): Az öntözéses termelés biológiai vonatkozásai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Öntözéses Gazdálkodás (1965). Szarvas, Vol. III. N° 1. Prjanisnikov, D. N. (1962): Agrohimija, Izb. Szocs. Tom. I. Izd. Sz/hoz. Lőtér. Moszkva Sarkadi J. (1963): Trágyázási kísérletek fontosabb eredményei. MTA IV. Oszt. Közi. XXII/3 —4. sz. 57
