Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - III. Az öntözéses növénytermesztés agrotechnikai alapjai
és barna erdő) talajokon pozitív e két tényező kölcsönhatása, mivel együttes alkalmazásuk nagyobb terméstöbblettel járt, mint a külön alkalmazott öntözés (műtrágyázás nélkül) és műtrágyázás (öntözés nélkül) összege. Másszóval, az utóbbi esetben az öntözés a növekvő műtrágyamennyiség érvényesülését, a jobb műtrágyázás pedig az öntözés hatását fokozza. Az említett kísérleti eredmények tehát alátámasztják azt a gyakorlati megfigyelést, hogy az öntözés hatása rendszerint nagyobb a jobb tápanyagellátottságú, a trágyázás hatékonysága pedig a gyengébb termékenységíí talajokon. Tehát a gazdaságon belüli helyes műtrágyaelosztás kérdését ilyen szempontok alapján kell szemlélni. Törekedni kell tehát a gazdaságon belüli ésszerű műtrágyaelosztásra az egyes táblák tápanyagellátottsága és az öntözés szerint, hogy mindenkor elérhessük a felhasznált műtrágyáink várható legnagyobb hatékonyságát. Mindebből az is következik, hogy a gyengébb termékenységű öntözött területek mesterséges tápanyagutánpótlása az elsődlegesen fontos, mert ez esetben egyrészt az öntözés hatására a műtrágyahatékonyság megnövekszik (ugyanakkora terméstöbblethez kevesebb műtrágya kell), másrészt az öntözés hatékonysága is nagyobb lesz a trágyázás hatására. Az elmondottakból azonban nem következik, hogy a jó víz- és tápanyaggazdálkodású öntözött talajokon ne alkalmazzunk — a száraz termesztéshez viszonyítva — fokozott tápanyagellátást, mert — mint egy későbbi fejezetben látni fogjuk — az öntözött növények trágyázását illetően is a tápanyagvisszapótlás elvét kell követni. S eszerint nagyobb tervezett és kapott termés fokozottabb tápanyagellátást is igényel. Öntözött talajok szerves- és zöldtrágyázásának kérdései Öntözött talajban a szerves anyagok bomlási folyamata meggyorsul, és így a szerves anyaggal való gazdálkodás fokozottabb jelentőségű. Minél szegényebb a talaj szerves anyagban, annál gondosabban kell mérlegelni a szervestrágyázás lehetőségeit. A talaj szervesanyag-pótlását megfelelő vetésszerkezettel befolyásolni lehet. Egyes kultúrák (évelő szálas takarmányok, elsősorban pillangós növények) szerves anyagban gazdagítják a talajt. Más részük (gabonafélék, gyökér-gumósok) viszont olyan kevés és rossz minőségű (tág — 35:1 C:N arányú) gyökér- és tarlómaradványt hagynak vissza a talajban, hogy az nem elegendő a megbontott szerves anyag pótlására, ezért mesterséges úton istállótrágyával vagy más szerves trágyával, illetve esetenként zöldtrágyázással kell azt pótolni. Öntöző üzemben tekintetbe kell venni azt a tényt, hogy ott fokozott mértékű kettős- és másodtermesztés folyik. Pl. napraforgós-borsós keverék másodtermesztése igen kedvező hatású, mert nagy tarlóval való leszántása 45 — 50 q szervesanyag-mennyi- séget jelent (mely kb. 200 q istállótrágyának felel meg). Ugyancsak előnyös a lucerna vetésterületének nagyobb arányú kialakítása is. Számtalan hazai öntözés nélküli kísérlet—jó szerkezetű, humuszban gazdag talajokra vonatkozóan — bizonyította, hogy a szerves trágya elsősorban ásványi tápanyagain keresztül hat, s mint ilyen pótolható műtrágyával. Hasonló talajadottságú öntözött területeken sem lehet kétség afelől, hogy az istállótrágyát elsősorban a benne levő tápanyagok arányában értékeljük, s mint ilyet nagy adagú műtrágyázással pótolni tudjuk. Ezt annál is inkább megtehetjük, mert az öntözést folytató üzemben a fokozott takarmánytermesz- tés és a több termés folytán összességében nagyobb szervesanyag-tömeg (gyökér- és tarlómaradvány) marad vissza, mely pótolni képes a rendszeres istállótrágyázással járó szerves anyag mennyiségét. Azonban a tápanyagban szegény és rossz vízgazdálkodású szikes, kötött réti vagy savanyú erdőtalajokon a szerves trágya nem nélkülözhető, mert itt a gyakoribb (legalább 2 évenkénti) és nagyobb adagú (legalább 300 q/kh) szerves- trágyázás kedvezően hat a talaj fizikai tulajdonságaira, s ezáltal az öntözés hatékonyságára. A zöldtrágyázással — különösen öntözés esetén — javulhatnak a talaj fizikai tulajdonságai, elsősorban a talaj vízbefogadó- és víztartó képessége. Egyéb hatása, mint pl. a 52
