Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Az egyes kultúrák öntözése - V. A szőlő öntözése

dásra hat károsan. A következő esztendőben hiába van kielégítő mennyiségű csapadék, mert az előző évi hiányos rügydifferenciálódás miatt a terméshozam mégis csekély lesz. A szőlőöntözés előnye éppen abban rejlik, hogy hatására a terméshozamok kiegyelítettekké válnak, mind a száraz, mind az utána következő évben jó termésekre számíthatunk. Az öntözés az első évben a termést csak a bogyó súlyának növekedése által fokozhatja. Előnyösen hat azonban még a vegetatív részek erőteljes fejlődése következtében is. Szárazabb években ez a hatás szembetűnőbb. Különösen megmutatkozik a fiatal szőlők növekedésének fejlődésében, ami ezek gyorsabb termőrefordulására vezet. Az erőteljesen fejlődő ültetvényeken hamarább alakíthatjuk ki a kívánt tőkeformát, továbbá zöld alakító metszést is alkalmazhatunk, elsősorban a kordonművelés esetében.

Az öntözött szőlők erőteljesebb fejlődése a vesszőhozam növekedésére vezet, ez lehetővé teszi a nagyobb megterhelést, s ezzel együtt a terméshozam évenkénti fokozatos növelését. így pl. Romániában 20 éves Szürkebarát-ültetvényen a négyéves öntözés során a metszéskor adott megterhelés tőkénként 36 rügyről 56 rügyre emelkedett, a termésátlag pedig 61,1 q-ról 96,9 q-ra ha-onként.

Öntözéssel mérsékelt égöv alatt általában 15—-30%-os terméstöbbletet lehet elérni, s ezt a hazai adatok is bizonyítják.

Jelentős tényező az öntözés utóhatása is. így pl. egyik évben Jugoszlávia északi részén 3 X60 mm-es vízadaggal 12—20%-os terméstöbbletet értek el. A következő évben, mikor nem öntöztek, a termésmennyiségben további 10—19%-os többlet mutatkozott, tisztán csak az előző évi nagyobb vegetatív fejlődés következtében.

Az öntözés hatása a termés minőségére

Meleg éghajlat alatt — mint pl. a Földközi-tenger vidékén — az öntözés bár némi késést jelenthet a szőlő érésében, de általában nem okoz nagy minőségbeli különbségeket. Más a helyzet a mérsékelt égöv alatt, különösen kései érésű fajták termesztésekor.

Francia szakemberek véleménye szerint a minőségi bortermelés esetén nem ajánlatos a szőlő öntözése, kivéve akkor, ha aszálykárok ellen kell megvédeni a szőlőt. Más a helyzet az ún. tömegbor termelését illetően, ahol a minőségcsökkenést, amennyiben nem jelentős, bőven ellensúlyozza a termés mennyiségi növekedése.

Szovjetunióbeli és bulgáriai tapasztalatok szerint a minőségcsökkenés elkerülése végett az utolsó öntözést kb. 30 nappal kell végezni a szüret előtt.

Az egyes fajták eltérően reagálnak az öntözésre. Pl. Jugoszláviában háromszor 60 mm- es vízadag esetén 10—20%-os termésnövekedés mellett a Vörös dinka minőségjavulást, a Piros szlankamenka viszont minőségcsökkenést mutatott. Minőség tekintetében Romániában kedvező tapasztalatokról számolnak be.

Elegendő hazai tapasztalattal sajnos még nem rendelkezünk ezen a téren. Száraz esztendőben az öntözésnek a minőségre előnyös hatása van, amint ezt az Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékének Izsákon 1962-ben végzett megfigyelései is bizonyítják (121. táblázat).

Eltéréseket tapasztalhatunk a termés színeződését illetően is. Az öntözetlen szőlők bogyói jobban színesednek, és a bor színe is intenzívebb lesz. Ezt egyaránt megfigyelték vörös bort adó szőlőfajtákon és piros, illetve kék színű csemegeszőlő-fajtákon. Színelváltozást tapasztaltak azonban a fehér színű csemegeszőlőfajtákon is. A színbeli eltérések —• az érési idő kihúzódásán felül — arra vezethetők vissza, hogy a fürtök az erőteljesebb hajtásnövekedés miatt jobban be vannak árnyékolva. Színbeli elváltozást okozhat a kisebb cukortartalom is, mert a cukorfelhalmozódás összefüggésben van az antho- ciánképződéssel.

A nagy fürtöket és nagy bogyókat nevelő csemegeszőlő-fajták mind tápanyag, mind vízellátás tekintetében általában igényesebbek a borszőlőfajtáknál. Öntözésük hatására a cukortartalom tekintetében általában kevés eltérést tapasztalhatunk. A világ legtetszetősebb nagy fürtű és nagy bogyójú csemegeszőlői öntözött területekről származnak (a

348