Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - IV. Gyümölcsök öntözése
A gyümölcs fejlődése A gyümölcs növekedése során, az irodalom szerint elsősorban a magvak fejlődése idején, a csonhéjasoknál a csonthéj kialakulásakor igényel a növény több tápanyagot és vizet. Az ilyenkor fellépő súlyos vízforgalmi zavar az erre érzékenyebb gyümölcsfajok és fajták (Besztercei szilva, de gyakran az őszibarack és kajszi fajták is) gyümölcshullását okozhatja és a már jól fejlett éretlen gyümölcs szinte „lefolyik” a fáról. A gyümölcsfejlődés utolsó szakában az érést 2—4 héttel megelőzően — fajtól és fajtától függően — erőteljessé válik a gyümölcsnövekedés. Közvetlenül a beérés előtti 8—10 nap alatt pedig egyes fajták 6—10%-os súlygyarapodása is lehetséges (pl. a Jonathán) (123. ábra). A termés mennyiségét és kereskedelmi minőségét tehát nagymértékben befolyásolja a gyümölcstermő növény közvetlen gyümölcsérést megelőző időszakban történő vízellátottsága. Az elmondottak adják magyarázatát annak, hogy az érést közvetlenül megelőző időszak az irodalomban öntözési időpontként szerepel. Bár az érést megelőzően végzett öntözés a gyümölcs kereskedelmi minőségére, a gyümölcs „darabosságára” kedvező, mégsem javasolható ebben az időben egyértelműen az öntözés. Elsősorban azért, mert az öntözéshez a vízellátottságot is figyelembe kell venni. Ha kellő mennyiségű nedvesség van a talajban, akkor nem kell öntözni. Azonkívül a helytelenül végzett öntözésnek még negatív hatása is lehet. A nyári gyümölcsök nagysága előnyös kereskedelmi tulajdonság, de a késői öntözés a gyümölcs felrepedését okozhatja. A rövid kocsányú gyümölcsfajok (őszibarack, kajszi) közvetlen érés előtti öntözése a gyümölcs felrepedésén kívül gyümölcselrúgást (hullást) is előidézhet. Ez rendszerint akkor következik be, amikor a héj még felrepedés nélkül követni tudja a gyümölcs növekedését, térfogatnövekedése következtében azonban a termőgallyhoz feszülő gyümölcs lepattan a rövid kocsányról. A lerúgás és repedés a gyümölcsök fejlettségétől függően együttesen is előfordulhat. Túlzott vagy kedvezőtlen időben, főleg a későn végrehajtott öntözés káros hatása a téli gyümölcsök gyengébb tárolhatóságában is megnyilvánulhat. A túl hízott gyümölcsök raktározási vesztesége nagyobb. Téli almán, a gyümölcs magháza körül megjelenő áttetsző, üveges folt, a túlzott vízellátás következménye is lehet. A Jonathánon a túlzott vízellátás következtében már a tárolás kezdetén barnafoltosság jelenhet meg. Az említett jelenségeket más okok, túlzott N-ellátás, késői szedés stb. is kiválthatják. Nem lehet célunk az öntözéssel a túl nagy gyümölcs elérése azért sem, mert ma már a kereskedelem is a közepes — pl. Jonathán esetében általában a 60—75 mm-es — nagyságot fogadja el exportra és tárolásra egyaránt a legalkalmasabbnak. Kellő szakértelemmel végrehajtott öntözés azonban nem okozhat lényeges csökkenést a gyümölcs minőségében. A gyümölcsfejlődés során különböző időben és céllal végzett öntözések is hatással vannak a termésmennyiségre és a gyümölcs minőségére. Az öntözésnek a gyümölcs- termésre gyakorolt hatását a 122. ábra is kifejezi, helyes értelmezéséhez azonban azt az alábbiakkal egészítjük ki. Az ábrán a gyümölcsnagyság eltérése kezdetben az előző évi öntözés hatásából vagy abból adódhat, hogy a vizsgált fákon kevesebb gyümölcs volt. A gyümölcs nagysága ugyanis általában a fán levő mennyiséggel van összefüggésben. Ha azonos súlyú a termés és kevesebb a gyümölcsök száma, átlagsúlyuk nagyobb és fordítva. Az öntözés javára mutatkozó különbség nem szükségszerűen, de esetünkben megközelítően kifejezi a termésmennyiség különbségét is. Az ábra szerinti 25 %-os gyümölcssúly-különbséggel szemben az öntözéssel elért termés mennyisége kétéves átlagban 35 %-kal volt nagyobb a nem öntözöttéhez viszonyítva. Ez a különbség a több éves öntözés halmozódott hatásának eredménye. 332
