Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - III. Zöldségfélék öntözése
Más a helyzet a később (június végéig, július elejéig) vetett bokorbab termesztését illetően. Ilyenkor a virágzás előtt is kell öntözni. Ha a talajt vetés előtti öntözéssel telítjük vízzel, akkor az többnyire a keléshez és a növény kezdeti fejlődéséhez is elegendő nedvességet ad. A babot ugyanis 3—-5 cm mélyen vetjük,és ez a talajréteg már nem szárad ki olyan gyorsan, így a kelés és virágzás közötti 25—30 napos időszakban a növény fejlődését 1—2 öntözéssel kedvezővé tehetjük. A virágzáskori és az azt követő 1—2 öntözéssel együtt tehát a későn vetett vagy másodnövényként termesztett bokorbabot 3—5-ször kell öntözni. Különösen kötöttebb talajon a fejlődés első időszakában még nyáron is óvatosabbak legyünk az öntözéssel, és inkább kisebb vízmennyiséget adjunk. Egy öntözést követő nagyobb eső hatására ugyanis a talaj könnyen levegőtlenné válhat és ez sárgulást okozhat. Az öntözés hatása A bab termésátlaga az elmúlt években öntözés nélkül országosan 20q/kh körül alakult. Azokban az üzemekben, ahol öntözéssel termesztették, 35—40 q termést értek el, egyes esetekben azonban ennél lényegesen nagyobb terméssel is találkozhatunk. Sok év átlagában az öntözés termésnövelő hatását kellő óvatossággal is 50—60 %-ra vehetjük. Az öntözés a termés mennyiségét elsősorban több termés kötődésével és kifejlődésének segítségével növeli. Az öntözés a bab minőségére is kedvező hatással van. Jó kötődési feltételek mellett egy- egy hüvelyben több mag kötődik, és így a hüvely hosszabb és egyenletesen vastag lesz. Bár a babhüvely szálkásodása és hártyásodása elsősorban fajtatulajdonság, azt a kedvezőtlen száraz időjárás is elősegíti. Szedéskor kellően duzzadt, pattanva törő hüvelyeket is csak megfelelő vízellátás esetén kapunk. A virágzáskori kedvező vízellátottság elősegíti az egyszerre történő kötődést, az egyszerre érést és a termés koraiságát. A virágzás előtt helytelenül alkalmazott öntözés lehet kedvezőtlen hatással a koraiságra. Borsó A termés mennyisége és biztonsága szempontjából — különösen a hosszú tenyészidejű fajták termesztésekor — az öntözés igen fontos, amellyel a növény vízellátása mellett a környezet hőmérsékletének alakulását is befolyásolhatjuk. Különösen indokolt a nyugat-európai származású, hosszabb tenyészidejű, félvelő és velő típusú borsók öntözése, mert ezek párásabb körülmények és kiegyenlítettebb talajnedvesség-tartalom mellett alakultak ki. A borsó növekedési idejére a sokévi átlagnál melegebb és szárazabb, a virágzáskor és azt követően pedig hűvösebb és nedvesebb időjárás a kedvező. A virágzás és a tömeges terméskötődés nagyrészt május derekától kezdve következik be. A május végén és június elején adott 1—2 öntözés a növény vízellátását és a hőmérséklet alakulását is kedvezően befolyásolhatja, és így a termést növelheti. Fejes saláta A termelés jellemzése A fejes saláta a legfontosabb levélzöldségfélénk. Tenyészideje aránylag rövid, és hőigénye is alacsony. A nyári magas hőmérséklet mellett fejképzés nélkül magszárba megy, és így termesztési szempontból értéktelenné válik. Termelése ezért nagyobbrészt tavasszal, kisebb mértékben áttelelő növényként és ősszel történik. Szántóföldi termesztésének fontosabb változatait a 112. táblázat mutatja. 21 Az öntözés kézikönyve 321
