Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - III. Zöldségfélék öntözése
Iában 70—80%-os valószínűségig biztosítják. Egyes nagy termelési értékű zöldségnövények esetében ennél nagyobb biztonságra tervezhetünk úgy, hogy pl. 10 év közül 9-ben a növény vízszükségletét fedezni tudjuk. A talajban a növény rendelkezésére álló tárolt nedvességet a szántóföldi növények termesztésekor többnyire az összes felvehető víz értékéig és a tenyészidő előrehaladtával változó mértékben, végső soron kb. 1 m mélységig szokták figyelembe venni. Kétségtelen, hogy a zöldségnövények nagyobb része a talaj nedvességtartalmából több-kevesebb meny- nyiséget 1 m mélységig szintén hasznosít. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy elsősorban a legfelsőbb 30—35 cm-es talajszint nedvességtartalma van döntő hatással a növény vízellátására. Ezért öntözés esetén a talajban tárolt vízből csak a könnyen felvehető nedvességnek a talaj felső 30—35 cm-ében tárolt részét vesszük a növény által hasznosíthatónak. A vízellátás hatása a termésre A növény különböző vízellátottsága, ezenbelül az öntözés főként három vonatkozásban (a termés mennyiségére, minőségére és a termésérés idejére) érvényesíti hatását. Az öntözés a termés mennyiségére több vonatkozásban lehet hatással. Mindenekelőtt a kelés egyenletességén és erélyén, illetve az elültetett növény eredésén keresztül befolyásolja a beállottságot, amely a termőtövek számával hat a termésre. Különösen a nyáron, melegebb időben palántázott zöldségfélék esetében és az apró magvű növényeknél a termesztésnek sokszor alapvető feltétele a csírázást, illetve a kezdeti begyökeresedést lehetővé tevő öntözés. A vízzel kellően el nem látott növény sokszor nem fejleszti ki a termését. Pl. a káposzta termesztésekor, ahol a fej nagysága nemcsak a termés fontos összetevője, hanem a minőség egyik jelzője is, gyenge vízellátottság esetén több a nem fejesedett, illetve a kis fejet képező növények száma. Más növények esetében (pl. paradicsom, uborka) a gyümölcsök nagyságával befolyásolja a vízellátás a termést. E növényeket illetően azonban még jelentősebb a kötődött és kifejlődött gyümölcsök darabszáma. A paradicsom termesztésekor pl. a tapasztalatok azt mutatják, hogy a növény többnyire leköti a nagy terméshez szükséges számú gyümölcsöt, ezt azonban kedvezőtlen vízellátás mellett nem tudja kifejleszteni, a termést lerúgja. Ezenkívül kedvezőtlen vagy ingadozó vízellátás mellett több napégett és repedt bogyójú gyümölccsel is számolnunk kell. A vízellátottság mértékével együtt a termés minősége is jelentősen változhat. Ennek során elsősorban a zöldségnövények béltartalmáról kell megemlékeznünk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vízzel jobban ellátott növénynek általában kisebb a szárazanyagtartalma. Ez pl. konzervparadicsom-termesztés esetében kedvezőtlen, mert növeli az egységnyi püré készítéséhez felhasznált nyersanyag mennyiségét. Más növények esetén pl. a reteknél a pudvásodás, a karalábénál az elfásodás csökkentésével javítja a minőséget. A növény öntözésével — a vízellátottság változásával — mindig arra kell törekednünk, hogy az előidézett hatásokkal a termés értéke kedvezően változzon. Hatással lehet az öntözés a zöldségfélék eltarthatóságára is. A laza felépítésű, túlfejlődött termés (pl. sárgarépa, petrezselyem) nehezebben tárolható. Újabb tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a túlöntözést és túlzott N-trágyázás esetét kivéve az öntözéssel folyamatosan kedvező vízellátottságú növények ugyanolyan jól, sőt jobban eltarthatok, mint azok, amelyek időnként száraz körülmények között növekedtek. Az öntözés, mint láttuk az esetek többségében hosszabb-rövidebb időre mindig csökkenti a környezet hőmérsékletét. Ez a hőhatás kedvező vagy kedvezőtlen is lehet. A melegigényes zöldségnövények termesztésekor június derekáig a hatás általában az érés késleltetése miatt kedvezőtlen. Kedvező viszont a melegebb időszakban termelt hidegtűrő zöldségnövények esetén, ahol hatására pl. a fejes káposzta lényegesen több és jobb minőségű termést ad. 300
