Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Az egyes kultúrák öntözése - III. Zöldségfélék öntözése

Fejes káposzta

A termelés jellemzése

A káposzta a vízzel jól ellátott üde talajokat kedveli. A termesztési tájak és azon belül a termőhelyek kialakulását is elsősorban ez a tulajdonsága befolyásolta. Termőterületei többnyire mély fekvésű, magas talajvízszintű, néha vizjárta öntéstalajokon alakultak ki. A hosszú tenyészidejű, téli ellátásra és savanyításra termesztett fajták nagy része még ma is ilyen területeken talál helyet. A rövid tenyészidejű fajtákat nyári fogyasztás céljából — minél korábbi érésre törekedve — a könnyen melegedő, jól levegőzött talajokon, öntözéssel termesztjük.

A káposzta egyes fejlődési szakaszai a termelés céljától és a fajtától függően az év másmás időszakára eshetnek. így a vízfelhasználás és a nedvességigény alakulása fajtánként is eltérő lehet. Termesztési idejének fontosabb változatait és az alkalmazott fajtacsoportokat a 104. táblázat mutatja.

104. táblázat. A fejes káposzta termesztési idejének fontosabb változatai

Fajtacsoport

Vetés

Kiültetés

Szedés

Rövid tenyészidejű

II. 10—III. 5.

III. 25—IV. 15.

VI. 10—VI. 25.

V. 15—VI. 5.

VI. 20—VII. 10.

VIII. 15—IX. 15.

Középhosszú tenyészIII. 1—III. 15.

IV. 10—IV. 20.

VII. 1—VII. 30.

idejű

V. 5—V. 15.

VI. 15—VI. 25.

IX. 1—IX. 30.

Hosszú tenyészidejű

III. 15—IV. 20.

IV. 15—VI. 1.

IX. 30—X. 30.

Az üzemi termesztésben a mélyebb fekvésű, többnyire nem nagy és szabálytalan alakú területeken folyó termesztés fokozatosan visszaszorul. Az öntözéses termesztésben viszont egyre inkább terjednek a gyorsabb fejlődésű, rövidebb tenyészidejű, az optimális termesztési feltételeket jobban kihasználó fajták.

Az öntözésre ható tényezők

A káposzta a hidegtűrő zöldségnövények csoportjába tartozik. A kisebb fagyokat jól tűri. Viszonylag alacsony hőigénye miatt vízfelhasználása tavasszal és kora ősszel is aránylag sok. Magas hőmérsékleten kedvező vízfelvétel lehetősége esetén napi 5—7 mm vizet is elpárologtat.

A talaj nedvességtartalma iránt igényes: fejlődésének minden szakaszán könnyen felvehető vizet (szántóföldi vízkapacitásban kifejezve 100—70-75% közötti talajnedvességtartalmat) kíván. Légnedvességigénye szintén nagy. Különösen a párásabb körülmények között kialakult nyugat-európai származású, rövid tenyészidejű fajták igénylik a nagyobb légnedvességet.

Tápanyag szempontjából különösen a megfelelő N- és K-ellátást hálálja meg. Az öntözővízzel együtt adott N-fejtrágya főként az erőteljes lombnövekedés időszakában és a feje- sedés kezdetén kedvező hatású.

301