Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - II. Legelő- és rétgazdálkodás
méretű (műanyag) szivornyákkal engedjük. A vízsugár alapján kell megállapítani az öntözéshez szükséges felszerelés mennyiségét, valamint a munkaidőt, tehát feltétlenül ismerni kell, hogy egyszerre a táblán, szakaszon belül hány sáv üzemeltethető az ideiglenes csatornából. Ha az üzemben ily módon nem tudják mérni a vizet — különösen a legelők öntözésekor — megengedhető az a gyakorlati megoldás, hogy az ideiglenes csatornák töltését átvágjuk vagy átfúrjuk. Azonban ahhoz, hogy ezzel a módszerrel kifogástalan munkát végezzünk, nagy gyakorlat szükséges. A legtöbb esetben — elsősorban ősgyepek öntözésekor — szükséges, hogy az öntözővíz haladását a sávon belül szabályozzuk. Erre legalkalmasabb eszköz a terelőlemez. A sávos csörgedeztető öntözési módszer megvalósítható természetes (ős) gyepeken is. (Erre azokon a sík területű gyepeken van lehetőség, ahol a terepalakulások ezt megengedik). Itt a terelőtöltéseket sáncolóekével készítjük, ősszel, amikor a gyep, illetve a talaj az őszi csapadékkal már telített. A töltések kihúzása után a legelő területének magaslati vonulatán (gerincein) — hasonlóan mint az új telepítésű legelők esetében — egymástól 80—100 m távolságra (az Oroszlány-féle vagy a szovjet KM-1400-as típusú csatornanyitó ekével) öntözőcsatornákat építünk. Esőszerű öntözés legelőn Az esőszerű öntözés elsősorban olyan legelőkön jöhet számításba, ahol az adottságok az eddig tárgyalt eljárások — módszerek — alkalmazását nem teszik lehetővé. így: a) a talaj felszíne annyira egyenetlen, hogy a tereprendezés nem lenne gazdaságos; b) a gyep talaja erősen vízáteresztő (pl. homok); c) a rendelkezésre álló víz kevés; d) ősgyepeken, ahol a terepalakulás miatt felületi öntözés nem valósítható meg. A legelő öntözésére a mindenkori adottságnak megfelelő típusú berendezést használjuk. A legeltetés technikája A jó legelőn — korszerű hasznosítás esetén — az állatok egészségesebbek, ellenállóbbak, több és jobb minőségű az állati termék az istállóban tartáshoz viszonyítva. A hozamok csak rendkívüli esetben csökkennek átmenetileg (erős levegőlehűlés, forró nyári napok, zivatar, víz és árnyék hiánya, a karámok, istállók távolsága stb.). Rendkívül fontos a tavaszi kihajtáskor megfelelő átmenettel megakadályozni az állati termékek mennyiségi és minőségi visszaesését. A kora tavaszi kihajtással járó változások az érzékenyebb szerveket erősen megviselhetik, aminek következtében néhány napig csökkenhet a tej mennyisége, gyengülhet a minősége, különösen a zsír- és szárazanyag-tartalma. Hazánkban a legeltetést április második felében vagy május első napjaiban kezdhetjük meg, és október elején, egyes években október közepén fejezzük be. A legeltetési idény ennek megfelelően — öntözött gyepes területeinken — 150—160 nap. Egy kát. hold jól beállt, szakszerűen kezelt és hasznosított öntözött legelő évi fűtermése átlagosan 150—200 q. Öntözött legelőn termelt egy kg fű átlagos tápanyagtartalmát 110 g keményítő értékkel és 24 g emészthető fehérjével számolhatjuk. A megtermelt zöldtömeg hasznosítását a korszerű legeltetési eljárások teszik lehetővé. A már megtermelt zöldtömeg hasznosítása érdekében a legfontosabb feladat, hogy országszerte be kell szüntetni a szabad legeltetést, és át kell térni a korszerű legeltetési eljárásokra és módszerekre. 274
