Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
szuperfoszfátot és a kálisót az őszi talajmunkák során juttatjuk a talajba. A nitrogéntartalmú műtrágyát, a pétisót két részletben adjuk a kukorica alá: a betervezett adag kétharmadát a tavaszi talajelőkészítés előtt szórjuk ki, egyharmadát pedig fejtrágyaként adjuk. Öntözéses termesztésben a kukorica alá a kísérleti tapasztalatok szerint a következő műtrágyaadagok alkalmazása indokolt: pétisóból 300—350, szuperfoszfátból 250—300 és kálisóból laza, homokos talajokon 100—150 kg/kh. Az utóbbi években sokhelyütt monokultúrás termesztésben a kukoricaszárat feltépik és leszántják. A nagy tömegű szerves anyag lebomlásával együtt járó kedvezőtlen hatások ellensúlyozására a leszántott szár minden q-jára 0,7 kg nitrogén hatóanyagú műtrágyakiegészítésre van szükség. Talajelőkészítés A felületi öntözésre berendezett területeinken a szántás mélysége és minősége mellett fontos követelmény még, hogy a szántás iránya megegyezzen a majdani barázdák irányával. Az ilyen szántásnak az az előnye, hogy az osztóbarázdák, mivel párhuzamosak az öntözőbarázdával, nem akadályozzák a barázdás öntözés jó minőségben való elvégzését. Még jobb, ha a barázdásan öntözendő táblák szántására váltva forgató ekét használunk, mert ezzel kiküszöböljük az összevetést és az osztóbarázdát. Az ősszel mélyszántásban részesült talajt minél korábban elsimítjuk, ezzel a talaj egyenetlenségeit is eltüntetjük, melyek az öntözés alkalmával megnehezítenék a víznek barázdákban való vezetését. A továbbiakban a vetésig a talaj felszínét a nagyobb tavaszi esőzések után vagy kigyomosodás esetén kultivátorozással, tárcsásboronával, fogassal műveljük. A vetés előtti talajművelési munkák elvégzésekor ügyelni kell arra, hogy a művelés mélysége 8—10 cm-nél, azaz a kukorica vetési mélységénél több ne legyen. Vetés—ápolás Vetésével nem szabad késlekedni, mert a korábban vete 11 kukorica rendszerint korábban is érik. Ez azért fontos, mert az öntözés hatásaként a tenyészidő egyébként is megnyúlik pár nappal. A vetés módja lehet soros, négyzetes-fészkes és ikersoros. Hazánkban majdnem kizárólag soros vetést alkalmazunk, 70 cm-es sortávolsággal. A Kolbai K. által kidolgozott ikersoros vetésmód módosított formában az öntözéses kukoricatermesztésben jól alkalmazható. Ennek a módszernek nagy előnye, hogy megkönnyíti a növényápolási és öntözési munkák elvégzését, valamint az öntözés utáni talajlazítás is jobban megoldható. A vetéskor ügyelni kell arra, hogy a kukoricamag legalább 5—6 cm-re, lazább talajokon pedig 7—8 cm mélyre kerüljön. A folyóméterenként kívánatos csíraszám soros vetés esetén 5—6, ikersoros vetésmód alkalmazásakor pedig 7—8. Vetésre legalább 95%-os csírázóképességű magot használjunk. A korai érésű — általában alacsony növésű — fajták kisebb, a közepes és késői érésű fajták — rendszerint magas növésűek, nagy testűek — nagyobb tenyészterületen adják 1 kh-ról a maximális termést. Mind a Szovjetunióban, mind pedig az Amerikai Egyesült Államokban az öntözött területeken az általában használatos kát. holdankénti 23 ezres tőállomány kevésnek bizonyult. Sok szerző 30—35 ezer növény elhelyezését tartja szükségesnek ahhoz, hogy a kukorica kellően ki tudja használni a kedvező víz- és tápanyagellátást. Hazai kísérletek szerint kukorica hibridjeink öntözve 28—30 ezres állománysűrűség esetén termették a legtöbbet. A kívánatos 28—30 ezres állománysűrűséget soros vetés esetén úgy érhetjük el, hogy 70 cm sortávolság mellett 28—30 cm-re egyeljük a növényeket. Ikersoros vetés esetén 20—25 cm-enként legyen egy növény. 215
