Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
Öntözéses termesztésben fokozott gonddal kell a növényápolást végezni, mert a kedvező talajnedvesség-állapot nemcsak a kukorica, hanem a gyomnövények fejlődését is elősegíti. A vetésápolási munkákat rögtön a kelés után kezdjük meg, a kikelt kukorica fogasolásával. A fogasolást nem szabad a reggeli órákban végezni, mivel ez idő tájt a fiatal növény telítve van vízzel, s emiatt könnyen letörik a csíra. Lehetőleg meleg időben fogasoljunk, ilyenkor a kukorica lankadt és kevésbé törékeny. Az időben végzett fogasolás felér egy kapálással. A továbbiakban a kukoricát annyiszor kell kapálni, ahányszor a terület kigyomosodik, vagy ahányszor a talaj felülete az esőzéstől —- vagy az öntözéstől — összetömődik. Ne kapáljunk mélyen, különösen a másodszori kapálástól kezdve, ugyanis a mély kapálással sok gyökeret megsértünk, s ezáltal visszavetjük a kukorica fejlődését. A kapálás helyettesítését szolgáló vegyszeres gyomirtási módszert már kiterjedten alkalmazzuk. Az eddig kapott eredmények biztatóak, de öntözéses termesztésben a talaj lazítása is kívánatos. A kukorica öntözése Az öntözés előtt el kell készíteni a tábla belső öntözőhálózatát. Barázdás öntözés esetén először az öntözőbarázdákat húzzuk ki minden második sorközben, azaz egymástól 120—-140 cm-re. Az öntözés ideje. A kukorica öntözési idejének meghatározásakor a kukoricanövény élettani sajátosságait, valamint a talaj fizikai tulajdonságait és nedvességtartalmát kell figyelembe venni. A kukorica rendkívül gazdaságosan használja fel a rendelkezésére álló vizet; 1 kg szárazanyag előállításához 168—368 kg vizet használ el a talajból. Viszonylag hosszú tenyész- ideje alatt a nagy tömegű szárazanyag megtermeléséhez mégis sok vizet fogyaszt. Élettani sajátosságai és anatómiai felépítése révén a kukorica képes a rövid ideig tartó szárazságot átvészelni, azonban nagy termésre csak akkor számíthatunk, ha víz- és tápanyagigényét az egész vegetációs időszak alatt folyamatosan kielégítjük. A kukorica vízigényessége fejlődésének ún. kritikus periódusában különösen nagy. A kukorica fejlődésének ez a kritikus időszaka a címerhányás előtt mintegy 10 nappal kezdődik és kb. 30—35 napig, a megtermékenyülés befejeztéig, illetve a magképződés kezdetéig tart. Ezen aránylag rövid idő alatt halmozódik fel a kukorica szárazanyagának 55—65 százaléka. Ha ebben az időszakban nincsenek kiadós esők, akkor öntöznünk kell. Hazánkban —• átlagos időjárás mellett — a kukoricát az alábbi fejlődési állapotban szükséges öntözni: első öntözés: címerhányás előtt pár nappal, körülbelül június végén, július elején, második öntözés: a nővirágzat bibéjének, a bajusz megjelenésének kezdetén, július 15—25 között, harmadik öntözés: a bibe beszáradásakor, a szemképződés kezdetén, azaz augusztus 5—10-én. Természetesen az időjárás erősen módosíthatja az említett határidőket. Száraz tavasz esetén pl. szükség lehet az ötözésre a szárbaindulás kezdetén is. Mivel időjárásunk szeszélyes, nem lehet a kérdést sablonosán kezelni, hanem mindig az adott helyzetnek megfelelően kell döntenünk az öntözés idejéről. Az öntözés idejének megállapításakor tekintettel kell lenni arra a körülményre is, hogy pl. júliusban a kukoricaföld naponta 4—5 mm vizet is fogyaszt (evaporáció). Tehát egy 10—15 mm-es eső után az öntözéssel nem szabad leállni. Augusztus második felében rendszerint már nem öntözünk — még ha a száraz időjárás és a talaj szárazsága indokolná is az öntözést —, mivel egyrészt az öntözés nem elég hatékony, másrészt ezzel hátráltatnánk a kukorica érését. 216
