Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése

5—6 napnál ne álljon hosszabb ideig a víz a talajon, mert az oldott 02 elillanása a vízből gátolja a csírázást. A vetőmagot olyan magsilókban készítsük elő, amelyekben csak annyi vetőmag ké­szíthető elő, amennyi a repülőgépes vetéshez egy-egy napra kell. Az előkészített területre, a megfelelően kezelt magvakat repülőgéppel szórjuk ki. A re­pülési viszonyoktól, a repülőgép típusától és szóróberendezéseitől függ a szórási magasság és a terítési sávok szélessége. A talajfelszínre hullott rizsszemeket a víz mikromozgása a gyűrűshenger vájataiba sodorja, és az ormokról vékony (1—2 ram-es) iszapréteget rak rá. Ezáltal a gyors és eredményes keléshez a vetés a biológiailag legkedvezőbb feltételeket közelíti meg. A Növényvédő Szolgálat a repülőgépes rizsvetéshez megfelelően képzett szakemberek­kel rendelkezik, és az egyes mezőgazdasági üzemeknek — különösen szervezés terén — részletekbe menő segítséget nyújt. A vetőmag optimális mennyiségét több tényező befolyásolja. A jól bokrosodó fajták vetőmagjából kevesebb kell. A csírázást gátló időjárási, vízgazdálkodási és agrotechnikai körülmények esetén a vetőmagnormát növelni kell. Átlagosan jó használati értékű vető­magból 90—180 kg/kh-val számolhatunk. Hazai tapasztalatok szerint néhány rizsfajta vetőmagnormája: Dunghan Shali Kákái 203 Dubovszkij 129 Uz-Rosz 17 Palántázás. A legnagyobb termésátlagokat általában a világ azon rizstermesztő orszá­gaiban érték el, ahol a rizs palántás termesztése általános (Spanyolország, Kína stb., részben Olaszország). A palántázásnak számos előnye van. Mivel a palántákból jóval kevesebb pusztul ki, mint a helybevetett magról kelt csíranövénykékből, a területegysé­genkénti növényszám biztosabban kézben tartható. A talaj rövidebb ideig van víz alatt, nő a kettős termesztés lehetősége, kisebb a terület fajlagos öntözővízszükséglete, egysze­rűbb az állati kártevők és gyomok elleni küzdelem, a sósabb talajú területeken is ter­meszthető rizs, nagyobb a termés. Szinte egyetlen hátránya a viszonylag nagy kézi munka­erőigénye (1 kh kézi palántázáshoz mintegy 18—20 munkanap szükséges). A rizspalántákat a korai vetésű, intenzíven művelt és trágyázott palántakertben nevelik. 1 kh palántakertbe annyi vetőmagot vetnek, hogy 10—12 kh területre elegendő palántát kapjanak. A palántázás a vetés után 40—50 napra történik, amikor a növények magas­sága kb. a 20 cm-t eléri. Kínában és általában az ázsiai rizstermesztő országokban zömé­vel kézzel, újabban bivaly vontatású palántázógéppel palántáznak. Olaszországban és kisebb részben másutt is, gépi vontatású és különböző típusú palántázógépeket használ­nak. A gépekkel általában tocsogósan elárasztott területen dolgoznak. A palánták levél­csúcsait, egyes országokban a gyökereit is visszametszik. A termesztési körülményektől és fajtától függő állománysűrűségnek megfelelően 5—10 db növényből álló palánta­csomókban ültetik ki. A rizs növényvédelme Állati kártevők Tollas árvaszúnyog (Chironomus plumosus). Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy tömeges megjelenése szoros kapcsolatban van a csírázó rizs fejlődését késleltető agro­technikai és klimatikus tényezőkkel. Ilyenek pl.: a megkésve, rosszul végzett felületi vetés, a rizs csírázásakor beköszöntő kedvezőtlen időjárás, a magas vízborítás, a rizstalaj szerves anyaggal való ellátottsága. Mivel élete vízhez kötött, így csak vízzel borított vetésben léphet fel, földbe vetett rizsen nem telepszik meg. A szerves anyagban gazdag rizstalaj 206

Next

/
Thumbnails
Contents