Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
Meg kell említeni, hogy csak akkor lehet tavasszal jó minőségű munkát végezni az őszi szántáson, ha a tél folyamán a talajba nem szivárgott csapadékvizeket rendszeresen levezetjük róla. b) A vetést előkészítő talajmunkák az őszi szántás tavaszi fogasolásával kezdődnek. A szántást korán — amikor ezt a talaj nedvessége megengedi — kell fogasolni. Abban az esetben, ha a szántás erősen kigyomosodott, többszöri tárcsázással vagy tavaszi sekélyszántással gyomtalanítsuk. A talajmunkák során arra kell törekedni, hogy a kalitkák felszíne egyenletes legyen. A felszín egyengetésére nehéz simítót használjunk, amely eltünteti a szántás egyenetlenségeit. Csak akkor simítózzunk, amikor a talaj felszíne már jól megszikkadt, egyébként a simító a sáros, nedves talajt összetömíti, és megfelelő magágy nem készíthető. Csak a simítózás után következhet a műtrágya kiszórása. A kiszórt műtrágya általában középnehéz fogassal dolgozható a talajba, amely egyúttal a simító által tömődött talajt fellazítja; egy-kétszeri járatás után jó magágyat készít a rizs számára. Az egyes vetési módoktól függően változik a követelmény a magágy-előkészítéssel szemben. A talajba vetéshez kertszerűen elmunkált, apró morzsás, gyommentes magágyra van szükség. Különösen fontos, hogy a talajelőkészítés során a kikelt vagy csírázásban levő kakaslábfüvek elpusztuljanak. Ugyanis, ha ezek megmaradnak, a vegyszeres gyomirtás idejére elöregednek, és a vegyszer hatására nem pusztulnak el. Fontos az is, hogy a talajelőkészítés során ne száradjon ki a talaj felső rétege. Megfelelően nedves magágyban a talajba vetett rizs árasztás nélkül kikel. Abban az esetben, ha a talaj rögös, a rögöket gyűrűs hengerrel törhetjük össze, majd ismételt fogasolással állítjuk elő a megfelelő magágyat. Felületi vetéshez is megfelelően előkészített talaj szükséges. Itt is törekedni kell a rögmentes talajra, amely hengerezéssel állítható elő. Nagyobb rögök esetén a felületre vetett rizsmagvak egy része a rögök közé hull. Ezek a magvak a talaj- és vízborítás hatására elpusztulnak. Tavaszi szántás esetén nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a szántást követő talajmunkákat a megfelelő időben végezzük. Abban az esetben, ha a talaj nagyon kiszárad, csak többszörös gépi munka ráfordítással készíthető el vetésre. Ha a szántást követő talajmunka megkésett, valamint ha nagy, kiszáradt hantok vannak a területen, jó magágy nem készíthető. Ilyenkor a terület elárasztása után az elárasztott talajt kerekes vagy lánctalpas traktorral vontatott simítóval munkáljuk el, a rizst pedig repülőgéppel vetjük el. A rizs trágyázása A rizs tápanyagutánpótlásának legeredményesebb módja a műtrágyázás. A rizs termésátlagának általános növekedését főleg a műtrágyázás elterjedése hozta magával. Használata még olyan országokban is fellendülőben van, ahol a szervestrágyázást is széles körben alkalmazzák. A rizs legjobb nitrogéntrágyája az ammóniumszulfát. A műtrágyadózisok, azaz a növény és a termés tényleges igényeinek megfelelő pontos trágyázási norma kidolgozása a rizstermesztés különleges körülményeinek előre ki nem számítható tényezői miatt nehezen oldható meg. A sokféle módszer közül legegyszerűbbnek tűnik Borasio módszere, amely a területegység trágyaszükségletét a tápanyagigény és a kísérletileg kipróbált trágyák hatékonysága alapján adja meg. Az így kapott trágyaszükségletből le kell vonni a szerves trágyákkal vagy a tarlómaradvánnyal bevitt nitrogénmennyiséget, illetve az elővetemény nitrogéngazdagító hatását és magas nitrogénszintű talajok esetén a talaj nitrogéntartalmát is. A tápanyagigény fajtánként is változik, ezért szükségesnek tartják meghatározni a fajták nitrogénhasznosító képességét. Ugyancsak kísérletekkel talajtípusonként megállapítják a nitrogéntrágyák hatékonyságát, mivel a műtrágya oldhatatlanná válása és egyéb veszteségek miatt jóval nagyobb adagokat kell használni a terméssel lekerülő mennyiségnél. A hazai ilyen irányú kísérletek még nem fejeződtek be, de az eddig elért eredmények alapján már megállapítható, hogy fajtáink nitrogénigénye termőképességük alapján 50—80 203
