Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - II. A talaj szerepe az öntözéses termesztésben

fológiai felépítésükre jellemző a különböző, de 20 cm-nél ritkán nagyobb mélységben kezdődő, rendkívül tömör, kedvezőtlen vízgazdálkodási sajátságokkal rendelkező felhalmozódási (B) szint.

Korábban feltételezték, hogy e szikesek B szintje vízgazdálkodási szempontból „holtszintnek” tekinthető, azaz olyan rétegnek, amelyben a víz mozgása gyakorlatilag nulla. Ez azt jelenti, hogy ez a szint a víz mozgását megakadályozza a talajszelvényben, és gátolja a felülről bejutó csapadék és öntözővíz, valamint alulról a talajvízből a talajban felfelé mozgó nedvesség találkozását.

Már több, régebbi szerző is rámutatott arra, hogy bizonyos minimális vízmozgás az ún. holtszintben is lehetséges, újabb vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy a tiszántúli szikes talajok egy részénél lehet csupán ilyen vízelzáró sajátságot tulajdonítani a felhalmozódási szintnek, más esetekben viszont az év egy részében az alulról és felülről jövő nedvesség e szinten keresztül is kapcsolatba juthat egymással. így pl. a vizsgálatok szerint a hortobágyi kérges és közepes szolonyecek nagy részénél a felhalmozódási szintet valóban holtszintnek kell tekinteni a ^vízgazdálkodás szempontjából ; más esetekben, pl. a Szarvas környéki szikesek nagyobb részénél a felhalmozódási szint ilyen jellegű, szélsőséges vízelzáró sajátságokkal nem rendelkezik. Természetes azonban, hogy ennek a szintnek kedvezőtlen fizikai sajátságai minden esetben erősen gátolják a víz mozgását a talajban, és ha az öntözővíz eléri a szikes talajok felhalmozódási szintjét, akkor egy része a repedésekbe jutva a mélyebb rétegekbe, esetleg a talajvízbe jut, más része fokozatosan átnedvesítve a felhalmozódási szint felső néhány cm-ét, megduzzad, elfolyósodik és meggátolja a víz további haladását.1

Tehát a szikes talajoknál az öntözés szempontjából általában csak a felhalmozódási szint felett elhelyezkedő, ún. kilúgzási szinttel, az A szinttel lehet számolnunk, mivel a talaj az öntözővíznek csak azt a mennyiségét képes egyszerre befogadni és raktározni, amelyet a felső kilúgozási szint természetes vízkapacitásának megfelelő mértékben visszatart. A további öntözővíz-adagolás nem növeli a beázás mélységét, hanem a felső szintet túlöntözve, felületi tócsák, vízárkok keletkezésére vezet. Ebből következik az, hogy a szikes talajokon általában kisebb vízmennyiséggel gyakrabban kell öntözni.

Tételezzük fel például, hogy a szikes talaj felhalmozódási szintje 10 cm mélységben kezdődik. Ebben az esetben az öntözés szempontjából csak a felső 10 cm-rel számolhatunk, és csak annyi öntözővizet adagolhatunk egy alkalommal, amely a felső 10 cm természetes vízkapacitásáig való telítéséhez szükséges. Ebből azonban az is következik, hogy a természetes csapadékból a szikes talaj az őszi—tavaszi periódusban jóval kisebb vizet tud raktározni, ezért nyáron hamarabb kiszárad, és a jó termés eléréséhez az öntözés még sokkal inkább elengedhetetlen, mint más, pl. réti talajokon.

Az öntözés kivitelezése azonban éppen az elmondottak miatt jóval nagyobb gondot igényel ilyen esetekben; a szikes talajokon mindig kis vízsugárral (kevesebb vízmennyiséggel) kell öntözni, hogy a túlöntözést lehetőleg elkerüljük. Befolyásolja az öntözés hatékonyságát, az öntözővíz érvényesülését az is, hogy a talaj vízvezetőképessége nemcsak mélységben, hanem az öntözött tábla különböző pontjain is eltérő lehet. A nem egyenletes beázás azzal magyarázható, hogy a talajok kedvezőtlen fizikai tulajdonságaik miatt erősen repedezettek. A repedések mentén nagy mennyiségű víz hatolhat a mélyebb rétegekbe anélkül, hogy a talaj egyenletes átnedvesedését — gyakran csak pár cm-es —, egyenletes beázását biztosítaná. Az ilyen vízáteresztőképesség elsősorban az öntözővíz rossz kihasználásához vezet, másodsorban a talajvíz esetleges közeli jelenléte esetén a repedéseken keresztül beszivárgott öntözővíz a talajvíz megemelkedését segíti elő, ami bizonyos esetekben káros folyamatok (láposodás, másodlagos szikesedés) megjelenésének veszélyét rejti magában.

*

Az elmondottakból látható, hogy a talajtulajdonságok vizsgálata, vízgazdálkodási sajátságainak mérése rendkívül fontos az öntözés során. Ma már korszerű eszközökkel

2*

19

6. ábra. Réti szolonyec jellemző profilja