Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
A nitrogénfelvétel másik fő szakasza a bokrosodástól a virágzásig tart. Ezen szakasz kedvező nitrogénellátásától függ, hogy a 3—5 leveles korban kialakult terméskezdemények jól ki is fejlődhessenek. A foszfor szerepe — japán és olasz kutatók szerint — a gyökérzet fejlődése, a virágzás és a vegetatív fejlődés meggyorsítása szempontjából jelentős. Elősegíti a szemképződést, továbbá olyan szerves foszforvegyületek képződését a szemtermésben, amelyek igen fontosak az emberi táplálkozásban. A rizs foszfortrágyázásának kérdése világviszonylatban sem tisztázott; az egyoldalú foszfortrágyázásnak sok esetben terméscsökkentő hatása van. A kálium szerepe az irodalom szerint a rizs fejlődésében is jelentős. Főként a szárban halmozódik fel. Energetikai feladatától eltekintve a növény mechanikai szilárdságát és a betegségekkel szemben az ellenállóképességet fokozza. Rizstermesztő talajaink káliumban gazdagok, ezért általában káliumtrágyázásra nem szorulnak. A másznék mint trágyának mészszegény talajokon lehet jelentősége. A nyomelemek közül a mangán lehet hatékony. A rizs a talaj felvehető tápanyagtartalmának hasznosítása szempontjából egyik legélelmesebb növényünk. 100 kg szem a hozzátartozó szalmaterméssel együtt 1,6 kg N, 0,7 kg P205 és 1,3 kg K20 ásványi tápanyagot vesz ki a talajból. A rizs környezeti igényei Éghajlati igény. A rizs sikeres termesztésének alapja az éghajlati igények ismerete. A rizs életlehetőségeit az Egyenlítőtől az északi, illetve déli 40. szélességi fokig terjedő területeken találja meg. Gyakorlati termesztése szempontjából azonban már hazánkat is a rizstermesztés északi határának tekinthetjük. Nálunk 2300—2800 C° tenyészidő alatti hőigényű rizsfajták termeszthetők. Ez 110—140 napos tenyészidőnek felel meg. A csírázáskor 13 C°-os minimális hőmérsékletet igényel. Április 20—május 10. között az évszaknak megfelelő átlagos hőmérsékleti viszonyok hazánkban ezt az igényt kielégítik. A bokrosodáskori 16 C°-os napi középhőmérséklet megfelelő, különösen ha az időjárás napfényben nem szegény. A bokrosodás után a rizs gyors fejlődéssel hálálja meg a nagy meleget (25 C° napi középérték körül). Fényigényét a tenyészidő alatti 1000—1400 napfényes órában adhatjuk meg. Fényigénye a virágzás kezdetétől a megtermékenyülés befejeződéséig a legjelentősebb. Ebben a fenofázisban a 20—22 C°-ös napi középérték teljes mértékben kielégíti hőigényét, a borús, napfényszegény, meleg időjárás azonban — a fényhiány miatt — nem kedvező. A magkikelés és érés fenofázisában a kiegyenlített meleg és a napfényben gazdag időjárás gyors és jó minőségű betakarítását teszi lehetővé. A rizs termesztése szempontjából legkedvezőtlenebbek a csirázáskori nagymértékű lehűlések és a virágzáskori hűvös — magas relatív nedvességtartalmú — levegő — olykor ködképződéssel. Mindkét esetben a rizs fejlődése megáll, a szemek megtermékenyülése hiányos lesz, és a kártevők gyorsan lábrakapnak. Csírázáskor a különböző organizmusok és állati kártevők — virágzáskor pedig leginkább a Piricularia Oryzae megjelenésére lehet számítani. A korán beköszöntő csapadékos ősz a nagyfokú betakarítási veszteségek miatt nemkívánatos. A jégeső a virágzáskor vagy azt követően tehet számottevő kárt. Dér- és fagyhatással — egészen ritka kivételtől eltekintve — nem számolunk. Talajigény. Rizstermesztési tapasztalataink is igazolják, hogy a rizs a talaj típusával szemben rendkívül igénytelen. Minden talajon megterem, ahol a megművelt réteg pFI értéke 3,5—8 között van, a szódatartalom a 0,1%-ot, összes sótartalma pedig (az egyes sók minőségétől és arányától függően) általában a 0,3—0,6%-ot nem haladja meg. Az enyhén savanyú termékeny vályogtalajokat különösen kedveli. Fontos követelmény, hogy a 20—25 cm-es művelt réteg minél inkább vízzáró rétegen helyezkedjék el. Ellenkező esetben a nagy vízfelhasználással együtt járó talajkilúgzódás nagy önköltséget és 1—2 év 13* 195
