Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - II. A talaj szerepe az öntözéses termesztésben
A vízvezetőképesség értékét általában szabadföldön (a helyszínen) határozzuk meg, kétféle módszerrel. Az ún. keretes áztatásos módszer (3. ábra) az egész szelvény vízvezetőképességéről ad felvilágosítást. Kivitele úgy történik, hogy egy szabályosan körülhatárolt területen a talaj felszínét vízzel borítjuk, és mérjük a beszivárgás sebességét mm/percben. Meghatározható a talaj vízvezetőképessége szintenként is az ún. csöves módszerrel (4. ábra). Ez a meghatározás olyan talajoknál szükséges és játszik szerepet, ahol a talaj különböző mélységben elhelyezkedő rétegei különböző vízgazdálkodási sajátságokkal rendelkeznek. Ilyen esetben a legrosszabb vízvezetőképességgel rendelkező talajszint szükségszerűen megszabja az egész talajszelvény vízvezetőképességét, így pl. ha egy lazább öntéstalaj alatt a felszíntől viszonylag nem nagy mélységben egy nehezebb mechanikai összetételű agyagosabb réteg van, akkor az egész talajszelvény vízvezetőképességét ennek a rétegnek a vízgazdálkodási sajátságai szabják meg. A talaj vízvezetőképessége első közelítésben annak mechanikai összetételétől és szerkezetétől vagy más esetekben pórusviszonyaitól függ. Példaképpen arra, hogy a talaj mechanikai összetételével hogyan változik annak vízvezetőképessége és az miképpen hat az öntözés kivitelére, közöljük három különböző mechanikai összetételű talaj beázási profilját barázdás öntözés esetén (5. ábra). A beázási profilok jól mutatják, hogy homoktalajon a víz gyorsabban szivárog be, és ugyanaz a vízmennyiség kisebb szélességben, de nagyobb mélységben nedvesíti a talajt. Minél nehezebb a talajok mechanikai összetétele vagy minél rosszabb a szerkezetük, annál lassabban szivárog be a víz, a beázás mélysége annál kisebb, és ugyanazon öntözővízmennyiség kisebb mélységben, de nagyobb szélességben nedvesíti a talajt. Jól látható az ábrán, hogy a vályogtalajokon a beázás mélysége már kisebb, szélessége nagyobb, mint homoktalajon, és még inkább szembetűnő ez az agyagtalajokon. Ebből következik, hogy könnyebb mechanikai összetételű talajokon nagyobb vízmennyiséggel, gyorsabb öntözővízadagolással kell öntöznünk. Minél nehezebb a talaj mechanikai összetétele és minél rosszabb a vízvezetőképessége, annál lassabban, kisebb vízsugárral kell az öntözővizet adagolnunk. A vízvezetőképességet figyelembe kell venni az öntözendő táblák műszaki berendezéseinek kialakításakor is. így pl. rizs öntözésekor minél jobb a talaj vízvezetőképessége, annál kisebb kalickákat kell készíteni. A vízvezetőképesség csökkentésével a kalickák mérete növelhető. Barázdás öntözéskor a barázdák egymástól való távolságát és hosszát a terepviszonyokon kívül alapvetően a talaj vízvezetőképessége szabja meg. * Tehát, amint láttuk a talaj fizikai, vízgazdálkodási sajátságai közül a holtvíz, a nedvességtartalom és a természetes vízkapacitás térfogatszázalékban kifejezett értékei az adagolandó öntözővíz mennyiségét, a beázás mértékét szabják meg, a talaj vízvezetőképessége pedig az öntözőtelep berendezéséhez, az öntözés kivitelezéséhez nyújt nélkülözhetetlen adatokat. Ezen megállapításoknál feltételeztük, hogy a talaj különböző szintjeinek vízgazdálkodási sajátságai közel azonosak. Tehát tömődöttebb, rosszabb vízvezetőképességű, kedvezőtlenebb fizikai sajátságú réteg nem fordul elő a talajszelvényben. Hazai öntözött talajaink nagy részét tekintve ez a kikötés nem áll fenn, pl. a hazai szikes talajaink jelentős részét kitevő szolonyec talajokban a felszíntől bizonyos mélységben egy tömődött, rossz fizikai és kémiai tulajdonsággal rendelkező réteg, az ún. B szint helyezkedik el, amely nedvesen erősen duzzad, szétfolyik, szárazon rendkívül kemény és erősen repedezett lesz. A 6. ábrán bemutatjuk a réti szolonyec jellemző profilját, a felhalmozódási szint felett elhelyezkedő, ún. kilúgozódási szinttel. A jelenleg öntözés alatt álló talajaink igen jelentős része szikes vagy szikes jellegű. Mint ismeretes, a hazai szikes talajok többsége a szolonyec szikesekhez tartozik, és mor5. ábra. Különböző mechanikai összetételű talajok beázási profilja 18
