Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - VII. Az öntözés munkáinak szervezése
menye. Ne hagyjuk azonban figyelmen kívül azt a tényt, hogy túl nagy vízhozam (mivel azt a dolgozó nem képes kellőképpen szétosztani) túlöntözéshez vezet. Az elmondottak igazolására közöljük a barázdás és sávos csörgedeztető öntözés vizsgált adataihoz tartozó vízborítást is, kötött talajra vonatkoztatva. Barázdás öntözéskor 10 20 30 //sec kezelt vízhozam esetén 90 100 120 milliméteres vízborítással öntöztek a dolgozók. Sávos csörgedeztető öntözéskor pedig 20 40 60 80 //sec kezelt vízsugár esetén 109 138 161 184 milliméter volt a kiadagolt öntözővíz. A táblázatokból látható, hogy a dolgozó által kezelt vízhozam emelésével nő a terület^ teljesítmény, de nem célszerű a kezelt vízhozamot az öntözés minőségi követelményeinek figyelembevétele és a vízzel való takarékosság betartása érdekében a területi teljesítmény mindenáron való növeléséért emelni. Megítélésünk szerint az öntözőmunkás által kezelhető vízhozam helyes, ha — barázdás öntözés esetén 20—25 //sec, — sávos csörgedeztető öntözés esetén 30—50 //sec, — árasztó öntözés esetén 50—80 //sec, — rizsárasztás esetén pedig 100—150 //sec között van. Ennél kisebb vízsugár alacsony területi teljesítményt, nagyobb vízsugár pedig a kívánatosnál nagyobb vízborítást eredményez. Természetesen a jobb öntözési feltételek (jó minőségű öntözőelemek, nagyobb esés, szakképzettebb öntözőmunkás) esetén a kezelt vízsugár nagyobb is lehet. Ezek az összefüggések 0,2%-nál kisebb lejtés, valamint rövid barázdák és sávok esetére érvényesek. Nagyobb lejtésű területeken, ahol az öntözőelemek esése 0,5—1 %, ott lényegesen hosszabb (200—300—400 m) öntözőelemek készíthetők. Ezek a körülmények másfél-kétszeresére emelhetik az öntözőmunkások által kezelhető vízhozamot és a területi teljesítményt is. A kezelendő vízsugarat tehát mindig nagy körültekintéssel, a helyi feltételek figyelembevételével állapítsuk meg. Az ideiglenes csatornába lehetőleg ne gátvágással, hanem szivornyákkal adagoljuk a vizet, így a csatornába kiadott vízmennyiség könnyen mérhető. Egy-egy ideiglenes csatornába az egy dolgozó által kezelendő vízsugár egész számú többszörösét adjuk, így nem okoz nehézséget a beállítandó dolgozók számának megállapítása. A kezelt vízsugár szétosztása során az öntözőmunkásnak arra kell ügyelni, hogy azt elegendő barázdába, illetve megfelelő sávszélességre ossza el. Megfigyeléseink szerint egy öntözőmunkás a kezelt vízsugártól, a barázdatávolságtól, illetve a sávszélességtől függően 6—10 barázdát, illetve 1—-3 sávot kezelhet. Ez az érték hosszú barázdák, sávok esetén természetesen szintén változik (10—25 barázda, illetve 3—5 sáv). A kezelendő barázdák és sávok számát mindig a kezelt vízsugár figyelembevételével állapítjuk meg. b) Az öntözőelemek minősége erősen befolyásolja a dolgozók teljesítményét. Rosszul kiképzett öntözőelem (barázda, sáv) nehezíti a víz kormányzását, egyenlőtlen öntözést eredményez, csökkenti az öntözőmunkás teljesítményét. A szakszerű és termelékeny öntözési munka érdekében tehát a barázdák és sávok kiképzését illetően nem szabad 176
