Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - V. Az öntözés műszaki berendezései
Öntözőtelepek létesítése Az öntözés módszerének megválasztása A gazdaság öntözési célkitűzése, valamint terep-, talaj-, vízbeszerzési és üzemi adottságai meghatározzák az alkalmazandó módszert és ezzel összefüggésben az eljárást. Ezek megválasztása egyértelműen meghatározza az öntözőberendezést. így rizstermesztés céljára kötött talaj és kevés tereprendezést igénylő, közel vízszintes terület alkalmas. Vízáteresztő talajon, nyugtalan terepen legmegfelelőbb az esőszerű öntözés. Kedvező lejtési viszonyok, kötött talaj esetében indokolt a felületi öntözés. A döntés azonban csak ritkán ilyen egyértelmű, mert a legtöbb esetben mindkét módszer járhat előnnyel is, hátránnyal is. Az esőszerű öntözés alkalmazása egyértelmű ott, ahol a terep nyugtalan és a felületi öntözéshez szükséges tereprendezés nem gazdaságos, vagy a terep esése a felületi öntözéshez túl nagy, a talaj laza, homokos, vízáteresztő képessége óránként 30 cm-nél nagyobb, az adagolandó vízmennyiség esetenként 30—40 mm-nél nem több, a talaj sekély termőrétegű, s végül ott, ahol valamilyen okból, pl. kis vízhozamú csőkutak esetében, a felületi öntözés nem lehetséges. Felületi öntözés javasolható ott, ahol a terület széljárásos, ahol az esetenként adagolandó vízmennyiség a 70—80 mm-t meghaladja, a talaj vízáteresztő képessége kicsi, a terepfelszín esése alkalmas a felületi öntözésre, és kellő mennyiségű öntözővíz áll rendelkezésre. Az előnyök és hátrányok elbírálásakor szem előtt kell tartani, hogy a korszerű berendezések pl. héjcsatorna, csővezeték, tömlő a felületi öntözés számára is lehetővé teszik azokat az előnyöket, amelyek (mint pl. a veszteség nélküli vízvezetés vagy az egyenletes vízelosztás terén) egyébként az esőszerű öntözés javára esnek latba. A műszaki berendezések tervezési szempontjai Az öntözőtelep műszaki berendezéseinek tervezését megelőzi a helykijelölő eljárás. Ezen megállapítják a létesítmény legcélszerűbb elhelyezését, a vízbeszerzés, illetve vízelvezetés lehetőségeit és a terepfelszín, a talajminőség valamint az öntözés célja alapján az öntözési módszert. A műszaki terv alapja az agronómiái terv, amely tartalmazza az üzem gazdálkodásának mutatóit, termelési irányát, az öntözőtelepen előirányzott termelési feladatokat, és értékeli a telep várható terméseredményei alapján a beruházás gazdaságosságát. Az öntözőtelep területének természeti adottságai és termelési iránya meghatározzák az alkalmazandó öntöző módszert. Az agronómiái terv adatai alapján állapítják meg a táblák, illetve a telep öntözővíz-szükségletét is. Az öntözőtelep vízbeszerzésére szolgál a vízkivételi műtárgy, amely magasvezetésű főcsatornánál zsilip, csőzsilip lehet. Ebben az esetben a telep felületi öntözése számára emelés nélküli, gravitációs víz adható. A vízkivételnél emelés akkor szükséges, ha 1. a vízforrás üzemvízszintje alacsonyabb, mint a telep főcsatornájában szükséges üzem- vízszint, 2. a telep vízszállító csőhálózata számára nyomást kell létrehozni. A vízemelés gépi berendezése a szivattyús vízkivételi mű. A vízkivételi műből a vizet a felhasználás helyéig szállító öntözőcsatornák, valamint levezető csatornák vonalvezetése összefügg a táblák kialakításával. A feladat megoldásakor figyelembe kell venni az állandó jellegű csatornák magassági elhelyezését, valamint a lehetőleg szabályos táblakialakítást, továbbá az úthálózat vezetését a gazdaság közlekedése, belső szállítása számára. 101
