Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - V. Az öntözés műszaki berendezései
A táblák magasabb fekvésű oldalára kerülnek az öntözőcsatornák, a mélyebb oldalra a levezetőcsatornák. Elrendezési vázlatok alapján ki kell alakítani az összefüggő csatorna- hálózatot, amely egyrészt elvezeti az öntözővizet a legrövidebb úton a táblákhoz, másrészt a táblákról lekerülő vizeket a befogadóba juttatja. Felületi öntözéskor a terep fölé kiemelt üzemvízszinttel magasvezetésű öntözőcsatorna létesül. Esőszerű öntözés esetén az öntözővizet szállító csatorna bevágásba épül, mert üzemvízszintje a terep alatt marad. Ugyancsak bevágásban épülnek a levezető csatornák is. Földből épülő magasvezetésű csatornáknál akkor legkisebb a földmunka, ha a terep felszíne a csatorna fenékvonalával közel párhuzamos. Ilyen esetben a töltésekhez szükséges földmennyiség a szelvényből kikerül. A töltések építéséhez szükséges földet egyébként általában a helyszínre kell szállítani. A csatorna fenékvonala hullámos terepen is esésben halad, ezért hol mélyebb a bevágás, hol magasabb a töltés. A táblák kialakításakor, az öntözőcsatornák vonalozásakor a földmunka mennyiségét mindig figyelembe kell venni, és a csatornák helyét ott kell kitűzni, ahol megépítése a lehető legkisebb földmunkával jár. A csatornahálózat üzemeléséhez, a közlekedés fenntartásához különböző műtárgyak is szükségesek. A víz kormányzása, szabályozása tiltókkal, zsilipekkel, több csatorna elágazásánál osztómedencével egybeépített tiltókkal, ún. osztóművekkel oldható meg. Az utak, bejárók kereszteződésénél csőátereszeket, egymást keresztező csatornáknál búj- tatókat kell építenünk. Nagyobb csatornák keresztezése hidakkal lehetséges. A szükséges műtárgyak helyének tervezésekor a gazdaság üzemi, közlekedési, szállítási szempontjait előtérbe kell helyezni. Öntözőcsatornák vízszállítása A csatorna- és műtárgyépítés költségét a vízszállításhoz szükséges keresztszelvény nagysága szabja meg. A tervezésnél az a cél, hogy a csatorna vízszállító képességét az öntözőtelep viszonylag tartósan ki tudja használni. Vízhozamigény és vízhozamszükséglet A szállítandó vízhozam megállapításához az agronómiái terv megadja az öntözéses vetéstervet. Az egyes növények öntözéséhez megadott víznorma szerint (27. táblázat) számítható ki a szükséges vízmennyiség. A számításhoz (tehát csak a tervezéskor) az öntözőtelep tábláin a növények elhelyezését úgy tételezzük fel, hogy a legnagyobb vízigényű növény a vízkivételtől legtávolabb kerüljön, vagyis a legnagyobb vízmennyiséget a leghosszabb úton kelljen a felhasználásig vezetni (38. ábra). A táblázatból leolvasható, hogy mennyi a táblákon tervezett növények területegységére egy öntözés alkalmával adagolandó vízmennyiség. Ezt szorozva a tábla területével, kapjuk a táblához vezetendő összes vízmennyiséget. Ebből a vízhozam ahol Q = vízhozamigény (hidromodulus), //mp w = öntözővízmennyiség, m3/ha F = táblaterület, ha T = öntözéses napok száma tn = napi üzemidő, óra A táblára vezetendő vízmennyiséget minden öntözési alkalomra ki kell számítani. Az így kapott értékeket ábrázoljuk a 39. ábra szerint egy koordináta-rendszerben, amelynek vízszintes tengelyén a naptárt, függőleges tengelyén a Q vízhozamigényt rakjuk fel. 102
