Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - V. Az öntözés műszaki berendezései
kérdésén túl az értékes szivattyú-gépegységek szakszerű kezelésének (a gépészlétszám) problémáját is felveti. A hajós és magajáró berendezések kevésbé jelentősek. Hátrányuk, hogy nagy szórástávolságú szórófejekkel dolgoznak, amelyeknek egyrészt nagy a talajromboló hatásuk, másrészt fokozottan érzékenyek a szélre. A kétszeres szórástávolságban kiépített csatorna- hálózat zavarja a gépi munkákat. A nagyüzemi esőszerű öntözés igényének jobban megfelel a részlegesen beépített csőhálózatú esőztető berendezés, ahol egyetlen szivattyúzási helyről ún. nyomásközpontból táplált és a talaj felszíne alá beépített fővezeték hidránsaihoz csatlakoznak a hordozható szárnyvezetékek. Több, esőszerű öntözésre berendezkedő öntözőgazdaság vízellátása is megoldható akár fürt — vagy nagyobb terület esetén —, akár rendszer keretén belül, egyetlen nyomásközponttal táplált, beépített fővezeték segítségével. A megoldás gazdaságos és korszerű. Egy nyomásközpontról ellátott terület a 2000 ha-t ne haladja meg. Fontos azonban, hogy a rendszerben települt öntözőüzemek gazdálkodási színvonala valóban azon a szinten legyen, ahol az ilyen fejlett eljárás megvalósításának és hasznosulásának megvannak az üzemi feltételei. Hazánkban a részlegesen beépített esőztető berendezések fejlődését és elterjedését a nagyüzemi öntözőgazdálkodás igényei indokolják. A teljesen beépített csőhálózatú esőztető berendezés használatakor a szórófejek közvetlenül a hidránsokra kerülnek. Alkalmazása csak intenzív, kertészeti kultúrák öntözésére indokolt. 100 37. ábra. Ideiglenes csatorna vízellátása felszín alatti csőhálózat hidránsából
