Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
11. függelék. Földmunkák kivitelezése
Az árvízvédelmi töltések építéséhez, vagy megerősítéséhez meg kell határozni, hogy az anyagnyerőhelyeken található talajok közül melyeket lehet a töltésbe, illetőleg annak egyes részeibe beépíteni, és hogy a beépítés hogyan történjék meg. Az anyagnyerőhelyeken található talajok azonosítása egyéb előírás hiányában a szemcsés talajoknál a szemeloszlási görbével (MSZ 14043/3), a kötött talajoknál a plasztikus indexszel (MSZ 14043/3) történik. Az 1000 m3-nél nagyobb térfogatú földműbe beépített talajok előírt tömörségét helyszíni vizsgálatokkal ellenőrizni kell. Már a földmunka megindulásakor részletes anyagvizsgálatot, próbatömörítést és tömörségellenőrzést kell végezni, mert csak így alakítható ki a talaj kitermelésének, beépítésének és tömörítésének a minősége kielégítő és a leggazdaságosabb módszere. Ugyancsak a földmunka kezdeti időszakában kell elvégezni az alapul szolgáló talpfelületeknek, illetve rézsűfelületeknek a tömörségellenőrzését is, amelyekhez az új töltésrész csatlakozik. Az ellenőrzés 0,30-0,50 m mélységig terjedjen és ha az ellenőrzés azt mutatja, hogy a csatlakozó felület lazább az új töltésrészre előírt tömörségnél, akkor azt előbb tömöríteni kell (vagy eltávolítani). A tömöríthetőség szempontjából — főleg kötött talajoknál — igen fontos az anyagnyerőhelyen található talajok víztartalma, mert ez döntő mértékben befolyásolja a beépítés technológiáját és a gazdaságosan elérhető tömörséget. Ezért a víztartalmat kezdettől fogva és az egész földmunka tartama alatt is figyelemmel kell kísérni a konzisztenciahatárokkal együtt, melyekkel az szorosan együtt értékelendő. A talaj kitermelését és szállítását úgy kell irányítani, hogy lehetőség szerint mindig a tömörítés szempontjából legkedvezőbb relatív víztartalmú talaj legyen beépítve. A túl száraz talajok víztartalmát a tömörítéskor öntözéssel szükséges növelni. A túl nedves kötött talajt az előírt értékre nem lehet betömöríteni, azt felszántva, esetleg laza depóniában ki kell előbb szárítani. A talajok előírt tömörségének értékeit az MSZ 14043/7 szerint kell ellenőrizni, a következők figyelembevételével: A kiszúróhenger méretei a következők legyenek: kötött talajhoz n = 40 mm, H/D = 1 — 1,5 finom és közepes homokhoz n = 70 mm, H/D = 0,7—1,0 durva homokhoz D=100mm, H/D = 0,5— 0,8 A mintavételt a vonatkozó szabványok szerint kell végrehajtani. A radioizotópos tömörségmérő műszerek a gyakorlatban előforduló minden talajféleségnél használhatók. A felszínközeli szondák segítségével a talaj, illetőleg földmű felső, 25—40 cm vastag rétegének térfogatsúlya mérhető. Mélységi szondák segítségével a mérések 5—10 m-ig, vagy még annál is nagyobb mélységig is kiterjeszthetők. Ez utóbbiak tehát az utólagos tömörségellenőrzéshez is használhatók. Az árvízvédelmi gátak földmunkáinál legalább 500 m2 -énként legyen egy-egy mérési hely. Fontosabb helyeken (pl. műtárgyak csatlakozó szakaszai) 100-200 m2-enkénti tömörségellenőrzés szükséges. Az ellenőrzés lehetőleg minden rétegre terjedjen ki. Rétegenként legalább 6 helyen kell mérni, még akkor is, ha a tömörített és vizsgált felület csak néhány száz m2 kiterjedésű. Ez utóbbi esetben azonban, ha minden mérésnél az előírt tömörséget meghaladó értéket mérünk, elegendő összesen három mérési hely is. A mérési helyeket a vizsgált szakasz teljes területén, közelítőleg egyenletesen osszuk el, de ezen belül azokat véletlenszerűen jelöljük ki. A mérési helyeknek a vízszintes és magassági helyzetét határozzuk meg. 1.4. Szárazon végzett gépi földmunka minőségi előírásai és ellenőrzése 183
