Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)

11. függelék. Földmunkák kivitelezése

hogy az anyaghalmok a járművek forgalmát akadályozzák. Ha viszont az anyaghalmokat mindjárt az ürítés után terítik el, akkor az aránylag keskeny munkatéren olyan nagy lesz a gépzsúfoltság, hogy ez jelent akadályt.

Célszerű megoldás, hogy a mindenkor felfogott munkarészt három szakaszra osztjuk: az egyiken az ürítés, a másikon az elterítés, a harmadikon pedig a tömörítés folyik.

Mód van az eltérítési munka megkönnyítésére olyan gépeknél is, amelyek halomba ürítenek, ha lehetővé tesszük, hogy menetközben ürítsenek. A kirakott anyagot el kell teríteni, a már tömörített réteg felett.

Az elterítést a tömörítő technológiának megfelelő rétegvastagságban, a vízoldal felé csekély lejtéssel kell végezni, és annak a betartását gyakran kell ellenőrizni.

Az elterítés szokásos gépe a tológép (dózer) vagy a földgyalu (gréder).

A terítést mindegyik gép úgy végzi, hogy a töltés hossztengelyével párhuzamos menetek közben munkaelemét (a tolólemezt, illetve a gyalukést) az előzőleg tömörített réteg felülete felett az előírt terítési rétegvastagságnak megfelelő magasságban tartva a többletet ebben a magasságban lenyesi és a lenyesett anyagot a halmok közötti térre tolja át. A terítő gép végzi a régi földmunkához való illesztés munkáját is (lásd 1.1. pontot).

Tömörítéssel kell a földanyagot a megkívánt tömör állapotba hozni. A tömörséget a munkavégzés alatt előírás szerint vett mintákkal gyakran ellenőrizni kell.

Legcélszerűbb tömörítő eszköz szemcsés anyagnál a sima vibrohenger, vagy gumiabroncsos tömörítő, kötött anyagnál pedig a juhlábhenger vagy vibro juhlábhenger. A gumiabroncs tömörítő erősebben kötött talajon fényesen sima felületet — kérgességet — eredményezhet. Ehhez a tömörített felülethez a következő réteg nem köt hozzá jól, ott szivárgást és csúszást elősegítő héj keletkezhet.

A tömörítés a földmunka legkényesebb művelete. Pontos technológiáját a helyszínen kell az adott talajra és gépre kikísérletezni. Ennek alapelvei a következők, példának véve egy juhlábhengert:

— a henger terhelését mindaddig növelni kell, amíg el nem kezdi maga előtt tolni a talajt, vagy amíg a vontató egyáltalán el tudja vinni;

— a lábak számát (talpfelületét) növelni lehet, ha a láb az első járatoknál tövig a talajba nyomódik, csökkenteni, ha feléig se nyomódik a friss terítésbe,

— a réteg vastagságát csökkenteni kell, ha a felső harmad és a réteg alja közt nagy a tömörség különbsége; a helyes eltérés kb. 5%.

Kötött talaj tömörítése során a tömörségi fok szám értékén kívül ellenőrizni kell a , .hézagmentes’’tömörítést (lásd 8. függeléket), melynél a behordott rögök összegyúrása után a talajban nem maradnak látható hézagok. Ezt az állapotot az ún. optimális víztartalomnál 1— 2%-kal nedvesebb talajjal lehet a legkönnyebben elérni.

A tömörített szelvénynek még nincs szabályos, síkokkal határolt alakja, ezért azt külön munkával, alakítással kell előállítani. Erre szolgáló gép a földgyalu és a tológép.

A legtökéletesebb alakítást alacsony töltésen földgyaluval lehet elvégezni, úgy, hogy rézsűalakításnál egyszer a koronán, egyszer a töltéslábnál végigmenve oldalt lefelé, illetve felfelé kitolt késével a kívánt hajlású rézsűt nyesi le. Magasabb rézsű alakítását — bár jóval pontatlanabbá — tológéppel kell elvégezni. A tológép a töltés hossztengelyére közel merőleges fel-le járatokkal végzi az alakítást. A tolólemez nem állítható megfelelő szögbe, ezért az előállított sík nem egyenletes. A kisebb egyenetlenségeket azonban a lánctalpak részben elsimítják.

A töltéskoronát minden esetben célszerű földgyaluval kialakítani, mert a bogárhátat tológéppel nem lehet megfelelően előállítani.

182