Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
5. függelék. Árvízvédelmi töltések talajának és építési anyagának vizsgálata. Vizsgálati módszerek
a 2.5.5. szakaszban foglaltak szerint (ezek a határértékek egy-egy kisebb földrajzi területre 20—30 db részletes vizsgálat eredménye alapján pontosíthatók). 2.5.5. Ödométervizsgálat árasztással Ezzel a vizsgálattal meghatározható, hogy egy kötött talaj az árvízi terhelés során mennyi vizet vesz fel, ezért milyen mértékben duzzad meg, mekkora lesz a stabil tömörsége. A vizsgálatot a tervezett beépítéssel azonos szerkezetű és kezdeti sűrűségű mintával végzik: az altalajra az MSZ 4488 szabvány előírása szerinti zavartalan mintán, a töltéstestre a terv szerinti mértékben tömörített, részben zavart talajmintán. Jól tömörített, új töltésbe, ha a talaj tömör állapotában k < 108 — 107 m/s, akkor egy-egy árvíz alatt a víz gyakorlatilag nem hatol be számottevő mélységbe, ezért jelen vizsgálat elvégzése általában nem indokolt. A töltés mértékadó pontjain a tervezett statikus főfeszültség és a szivárgási áramképből meghatározható semleges feszültség (pórusvíznyomás) különbségeként meg kell határozni a tényleges főfeszültséget. Az ezzel terhelt mintát árasztják el vízzel és meghatározzák a kialakuló végső állapotot, az ehhez tartozó e hézagtényezőt, illetve w víztartalmat. A vizsgálatot az MI—10 268/2 előírása szerinti kiegészítéssel az MSZ 14043/8-ban foglaltak szerint kell elvégezni. A talaj szilárdsági jellemzőit az előzőek szerint meghatározott víztartalmú, illetve hézagtényezőjű talajmintán kell meghatározni. A 2.6.5. szakaszban foglaltak szerinti vizsgálat esetén jelen vizsgálat elvégzése felesleges. 2.6. A tömörség és a szilárdság vizsgálata 2.6.1. A térfogatsűrűség meghatározása A Pd száraz sűrűséget kell meghatározni, rendszerint a pw nedves sűrűséggel, és a w víztartalommal egy munkamenetben. A vizsgálatot több más vizsgálat (pl. tömörségi, alakváltozási vizsgálat) részeként is végzik. A vizsgálatot laboratóriumban az MSZ 14043/6 előírásai szerint kell elvégezni. Durva szemcséjű, darabos anyagból szabályos mértani idom formájú minta nem vehető, ezért az MSZ 14043/7 előírása szerint kell a vizsgálatot elvégezni. Bármilyen talaj sűrűségének helyszíni, gyors meghatározására megfelel a radioizotópos gamma-gamma mérés; egy zárt gammasugárzó forrás talajon áthatoló sugárzásának mérése. Az elnyelődés mértékéből a talaj nedves sűrűsége meghatározható. A műszereket ismert sűrűségű mintákon hitelesíteni kell. A sugárforrás gyengülését a felezési idő ismeretében számítással vagy gyakori hitelesítéssel kell ellenőrizni. A mérés idejére a sugárforrás és az érzékelő mereven vannak összeerősítve. Kétféle elrendezés alkalmazható a következők szerint: — Fúrólyukban használt mélyszondán a sugárforrás és az érzékelő egymás fölött helyezkedik el, árnyékoló testtel elválasztva. Az érzékelőbe a talajszemcsékről szóródó sugárzás jut, a műszer a hatásgömbön belüli talaj átlagos sűrűségét méri. A hatásgömb átmérője kb. a szondafej hossza. A mérést lesajtolt szondafejjel vagy szabatosan kivitelezett, béléscsövezett furatban kell végrehajtani, utóbbi esetben hitelesíteni is béléscsövezett furatban kell. — A felszíni talajréteg vissgálatára szolgáló lapszonda sugárforrása általában kis cövek végén, 10-20 cm mélységben van, és a sugárzás közvetlenül jut a felszínen levő érzékelőbe. A mérés eredménye a sugárforrás és az érzékelő közt levő talajréteg 134
