Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
5. függelék. Árvízvédelmi töltések talajának és építési anyagának vizsgálata. Vizsgálati módszerek
átlagos sűrűségét adja. A műszert ismert sűrűségű mintákkal kell hitelesíteni. Mindkét mérés a nedves sűrűséget adja meg. A száraz sűrűség számításához külön kell meghatározni a talaj nedvességtartalmát, egész %-ra kerekítve. Laza talajokra a gamma-gamma módszer pontosabb eredményt ad, mint a mintavételt alkalmazó vizsgálatok. A mérést az adott műszertípus kezelési utasításának megfelelően kell végrehajtani (F5..F9.). 2.6.2. A tömörség és tömöríthetőség vizsgálata A kész földművek elért tömörségét és az építőanyagként használt talajok tömörít- hetőségét az MSZ 14043/7 előírásai szerint kell vizsgálni. A vizsgálat eredményeként a Pd, max és a wopt értékeket kell megadni. 2.6.3. A behatolási ellenállás helyszíni mérése A talajba levert, lesajtolt vagy forgatva lenyomott szondacsúcs lejuttatásához szükséges erő vagy a munka a talaj szilárdságát jellemzi. Ez használható olyan szélsőségesen kis teherbírású talajok felismerésére, mint a tőzeg, a lágy (árvízkor felázott) agyag vagy a fellazult homok. A mérés a 2.2.2., 2.2.4., szakaszokban foglaltak szerinti geofizikai szondázásokkal kombinálva, azokkal egy munkamenetben is végrehajtható. A súlyszondás vizsgálattal az 1,0 kN-nal terhelt, forgó csúcs 10 (20, 25) cm-es behatolásához szükséges fordulatok számából lehet következtetni a talaj teherbírására. Gyorsan ad tájékoztató értékeket, pl. egy fellazult hely behatárolásához. Más méréssel nem végezhető együtt. Előnye, hogy kis kiegészítéssel a normál kisátmérőjű fúróberendezés alkalmazható a vizsgálathoz (F6., F10.). A statikus penetrométerek — általában 10 cm2 felületű (D = 35,6 mm) — szondacsúcsát 40—100 kN erővel lehet a talajba sajtolni. A berendezések a csúcsellenállás értékét mérik, emellett esetleg külön a palástsúrlódást vagy a teljes behatolási ellenállást is mérik. A szonda max. 4 kN/cm2 ellenállású talajba képes behatolni, de lehor- gonyzási nehézségek miatt gyakran már 2 kN/cm2 ellenállású, közepes szilárdságú agyag vagy durva homok talajban is elakad a szonda. Átlagos szilárdságú talajokban használható módszer (F6.). A nehéz verőszonda 50 kg tömegű, 50 cm-ről ejtett verőfej ütéseinek számával jellemzi a talajt. A mérés az MSZ 2635 szerint, az adott berendezés kezelési utasításának megfelelően hajtandó végre. A nehéz verőszonda durva kavics és kemény agyag talajban is csak ritkán akad el, munkája gyors. A háromféle eljárás közül ehhez tartozik a legnehezebb felszerelés. 2.6.4. Laboratóriumi nyíródoboz-vizsgálat E vizsgálat alkalmas a belső súrlódási szög és a kohézió meghatározására. Vízre érzékeny kötött talajok mértékadó nyírószilárdságát a 2.5.5. szakasz szerint meghatározott víztartalmú és az ehhez tartozó tényleges főfeszültséggel terhelt talajmintán végrehajtott gyors (konszolidálatlan) mérés adja. Az így mért adat a talajnak nem általános jellemzője, a mért szilárdsághoz két, egymástól is független változó tartozik. A mérést az alkalmazott berendezés kezelési utasításait betartva, az irodalomban ismertetett módon (F6.) kell végrehajtani és kiértékelni. 2.6.5. Triaxiális vizsgálat Egyetlen menetben meghatározható a talaj mértékadó helyen előálló hézagtérfogata (2.5.5. szakasz) és az ehhez tartozó szilárdsági jellemzők (2.6.4. szakasz). A tervezett 135