Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)

5. függelék. Árvízvédelmi töltések talajának és építési anyagának vizsgálata. Vizsgálati módszerek

ismerete a mentett oldalon szükséges. Az 1 —2 m mély kutatógödörből az MSZ 4488 előírása szerint vett, legalább 40 mm átmérőjű magmintákon a függőleges irányú vízvezető képesség laboratóriumi meghatározása kielégítő pontosságú (pontosabb eredményt a 2.4.3. szakaszban leírtak szerinti helyszíni mérés ad). Legalább 2-3- szoros ismétléssel kell vizsgálni a kötött fedőrétegsor mindegyik alkotórétegét. A vizsgálatot a szakirodalomban leírt módon (F6.) kell elvégezni. Veszélyes hibaforrás, a biztonság rovására, a csorbult mintavevő hengerrel kiszúrt mintában, a palást mentén átfolyó víz. A laboratóriumi vizsgálat felesleges, ha a fedőréteg alján árvízkor meghatározták a víznyomást (MI—10 269).

2.4.3. A vízáteresztő képesség helyszíni vizsgálata

Ez a k meghatározásának legpontosabb módszere, hacsak a talaj szerkezetét a fúrás (a szonda lesajtolása) nem tette tönkre. A fúrásnál be kell tartani az MSZ 4488 előírásait azzal a kiegészítéssel, hogy folyós homokban vagy homoklisztben a megengedett vízrátöltést tiszta vízzel mindenkor alkalmazni kell, a fúrót pedig olyan lassan szabad csak kihúzni, hogy a kihúzáskor keletkező dugattyúhatás miatt a talaj ne törjön be a fúrólyukba.

A mérést víznyeletéssel végzik és az elnyelt víz mennyiségéből a rövid idejű próbaszivattyúzásnál alkalmazott eljárásokkal számítják a talaj vízáteresztő képességét (F6..F8.).

2.4.4. Szivárgó sávok felderítése a töltéstestben

Régi töltések belsejében, illetve talpában előforduló kontúr- és talpszivárgások (1.3.7. szakasz) létezése árvíz idején végzett feltárással igazolható és helye meghatározható (MI—10 269). Ennek hiányában a teljes függélyből 5—10 cm-enként vett zavartalan minta 2.4.2. szakasz szerinti vizsgálata is már megfelelő eredményt adhat, de a következő helyszíni vizsgálat elvégzése adja a szivárgások legjobban megközelíthető értékét. A vizsgált szakaszon (a teljes függélyben) béleletlen, kisátmérőjű fúrólyukba töltött víz elnyelését kell vizsgálni. A meghatározásra kétféle módszer használható:

— a víznyelő furat mellett kb. 0,5 m távolságban készített, béléscsövezett fúrásban kell 10 percenként, 60 perc után félóránként meghatározni a talaj víztartalmát pl. neutro n-szo ndával,

— radioaktív izotópot tartalmazó oldatban vizet kell elnyeletni és a fúrólyukban leeresztett sugárzásmérő szondával egyenletes időközönként meghatározni a fel- dúsulások helyét.

Az első módszer biztonságtechnikailag egyszerűbb. Az utóbbi módszerrel elmaradhat a második fúrás és a két (vagy több) fúrás ferdeségéből származható értékelési hiba. Irányérzékenyen tokozott szondával egyetlen fúratból megállapítható a szivárgás fő iránya stb. A módszereket részletesen a szakirodalom (F5. és FI2.) ismerteti.

2.5. A talaj és víz kölcsönhatásának vizsgálata

Az árvíz idején a vízzel érintkező talaj teherbírása eltérhet az árvízmentes időben mérhető értéktől. Ezért kötött talajokra a szilárdsági vizsgálatok előtt meg kell határozni a talaj várható víztartalmát (hézagtényezőjét), a vizsgált helyen előálló kritikus semleges feszültség (pórusvíznyomás) függvényében. Meg kell határozni a talaj képességét a járatos erózióra, esetenként szűrőt kell alkalmazni az erózióveszélyes talaj megtámasztására, továbbá előkísérleteket kell végezni a talaj vízérzékenységének kimutatására.

132