Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
5. függelék. Árvízvédelmi töltések talajának és építési anyagának vizsgálata. Vizsgálati módszerek
2.3.2. A konzisztenciahatárok vizsgálata A folyási és a plasztikus (sodrási) határokat kell meghatározni az MSZ 14043/4 előírásai szerint és ebből ki kell számítani az Ip plasztikus indexet. A kötött talajt az MSZ 14043/2 előírásai szerint kell megnevezni. 2.3.3. A szemeloszlási görbék meghatározása A talaj szemeloszlását az MSZ 14043/3 előírásai szerint kell meghatározni. A hidro- metrálás elvégezhető desztillált vízzel és peptizálószer alkalmazásával. A peptizálószer optimális adagja az MI—10 268/2 előírása szerint határozható meg. A szemcsés talajt az MSZ 14043/2 előírása szerint kell megnevezni. 2.4. A vízáteresztő képesség mérése Az árvízvédelmi töltések méretezésének alapja az árvízkor kialakuló szivárgási áramkép, mert az ebből számítható pórusvíznyomás (semleges feszültség, felhajtóerő) a terhelés egyik része, továbbá a szivárgó víz befolyásolja a vízérzékeny talajok teherbírását is. (2.5.5. szakasz). A szivárgási áramkép meghatározásához a 2.2. fejezetben foglaltak szerint feltárt talajrétegződés geometriai adatai és az egyes rétegek k vízáteresztő képességi együtthatói szükségesek. A szivárgási áramkép számításához az egy áramvonal által keresztezett talajrétegek k tényezőinek az aránya is szükséges, ezért mindegyik k értéket azonos pontossággal (%-ban kifejezve) kell meghatározni. Az átszivárgó vízmennyiség számításához arra a rétegre (azokra a rétegekre) vonatkozó k abszolút érték szükséges, amelyre a nyomásesés nagyobbik része jut. Célszerű k értéket ±20—30%-os pontossággal meghatározni. A számított adatok pontossága növelhető néhány, az MI—10 269 előírása szerint, az árvíz idején meghatározott víznyomás (statikus vízszint) számításbavételével. Legelső, durva közelítésben k értéke meghatározható táblázatokból (F7., MI—10 269). Kohéziómentes szemcsés talajok k értéke számítható a kézikönyvekben levő képletekből (F7.) a talaj szemeloszlásának és tömörségének ismeretében, s végül a k tényező a következő módszerekkel mérhető. 2.4.1. Laboratóriumi mérés zavart mintán A mérés kohéziómentes és gyengén kötött szemcsés talajon elvégezhető. Az anyagnyerő helyről az MSZ 4488 előírása szerint vett, részben zavart, természetes víztartalommal beszállított anyagból, a tervezett mértékben tömörített mintát kell vizsgálni (laza homokra csak ez a vizsgálat való, mert abból megbízható magminta csak különleges eljárással, pl. fagyasztással vehető). Pontosabb eredményt a 2.4.3. szakaszban leírt helyszíni mérés ad. A töltésbe építendő agyagtalaj (Ip > 15) k tényezőjét csak különleges esetben vizsgálják. Kohéziómentes talajokat állandó nyomású, kötöttebb talajokat változó víznyomású permeabiméterekben kell vizsgálni. A vizsgálatot a szakirodalomban ismertetett módon (F6.) kell végrehajtani. 2.4.2. Laboratóriumi mérés zavartalan mintán A termett talajok kötött fedőrétege, régi töltések kötött anyaga gyakran vezeti szerkezetesen (másdolagos pórusokban) a vizet. Előfordulhat, hogy vízvezető képessége ebben az esetben 2-3 nagyságrenddel is nagyobb, mint ami a talaj szemösszetételének egyébként megfelelne. A viszonylag vízzáró fedőréteg tényleges vízvezető képességének 131
