Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
5. függelék. Árvízvédelmi töltések talajának és építési anyagának vizsgálata. Vizsgálati módszerek
2.2.2. Geoelektromos szondázás lesajtolt elektróddal E módszerrel a talaj ohm-méter mértékegységű p fajlagos elektromos ellenállása határozható meg. Ez elsősorban a talaj kötött vagy szemcsés voltát jellemzi. Ezenkívül értéke megnő, ha a talaj kiszárad (ez már 0,5 — 1,0 m mélyen nem okoz zavart). Függ a talajvízben oldott sók mennyiségétől, ezért a talajokat nem jellemzi pontosan. Talajmechanikai fúrás közelébe telepített szondalyukkal viszont meghatározható a fúrással feltárt talajok fajlagos ellenállása és evvel a rétegsor nagyobb távolságban is követhető (2.1.6. szakasz). A méréskor a talajba lesajtolt vagy levert szondacsúcson áramot vezetnek a talajba, az áramkör másik elektródája a felszínen kb. 20 m távolságban levert cövek. Műszertípusonként eltérő módon, külön elektródával (elektródákkal) mérik a lesajtolt csúcs közelében a feszültségesést, amelynek nagy része az elektróda közvetlen közelében levő hatásgömb talaját jellemzi. Egy 35 mm átmérőjű elektróddal már 10 cm vastagságú, a környezetétől eltérő kötöttségű talajréteg is felismerhető. A kisebb átmérőjű elektróda felbontóképessége jobb. A mérést az alkalmazott műszer használati utasítása szerint kell végrehajtani (F4.). A szonda lejuttatásához szükséges erő (munka) mérésével meghatározható a 2.6.3. szakasz szerinti behatolási ellenállás is. 2.2.3. Geoelektromos szondázás négy felszíni elektróddal Ha a felszínen elhelyezett négy elektróda közül a két szélsőn keresztül áramot vezetnek a talajba, akkor a középső kettőn keletkező feszültség annak a rétegsornak réteg- vastagságaitól és fajlagos elektromos ellenállásaitól függ, amelyek az elektródák távolsága által meghatározott behatolási mélység fölött vannak. Az elektródák távolságát egyre növelve egy mélység — ellenállás görbe rajzolható fel, amelyből legfeljebb három, egymás alatti réteg (rétegcsoport) vastagsága és fajlagos ellenállása számítható. A mérés feltétele, hogy a legnagyobb elektródatávolságon belül vízszintes elhatárolású, homogén rétegek legyenek. Az árvízvédelmi töltések alatti 15—25 m-nél vastagabb, első vízadó réteg vastagságának meghatározása (1.2.2.3. szakasz) alkalmazható. A mérés végrehajtását az F3.-ban ismertetett irodalom tartalmazza. 2.2.4. Sajátgamma mérés Az agyagásványok jelenlétét mindenkor jelzi a természetes sugárzó K^, izotóp gamma- sugárzása, ez érzékeny műszerrel a fúrólyukban kimutatható. A mérés eredményéből következtetni lehet a talaj kötött jellegére, kötöttségének mértékére. A mérést a műszer kezelési utasítása szerint kell végezni (F5.). 2.3. Egyszerű (alap-) vizsgálatok 2.3.1. A talaj víztartalmának meghatározása A talaj természetes víztartalma meghatározható laboratóriumban vagy a helyszínen. A talajminta w víztartalmát laboratóriumban az MSZ 14043/6 előírása szerint kell meghatározni. A helyszíni mérésre akkor van szükség, ha a talaj tömörségét (test- vagy halomsűrűségét) a helyszínen, pl. gamma-gamma szondával (2.6.1. szakasz) határozzák meg és a száraz sűrűség számításához a víztartalmat is ismerni kell. Erre megfelelő módszer például az, amely a lassú neutronoknak a hidrogén-ionokon való szóródásából állapítja meg a víztartalmat. A mérést a berendezés kezelési utasítása szerint kell végrehajtani (F2., F9.). 130