Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)

5. függelék. Árvízvédelmi töltések talajának és építési anyagának vizsgálata. Vizsgálati módszerek

1.3.5. A típusszakasz többi szelvényében az azonosnak minősíthető talajfajták elrendeződése szondázással is feltárható az 1.2.1.6. szakasz szerint. Ezekben a szelvényekben elegendő lehet szelvényenként egyetlen függély feltárása is a töltés koronájáról.

1.3.6. A mintavételi függély kb. 1 m-rel a környező terepszint alá, de mindenképpen a termett talajba érjen.

1.3.7. A régi töltés talpánál, a több ütemben épült töltés belsejében, a régi töltés körvonala mentén a kötött talaj szerkezetessé válhat vagy a hiányos alapozás miatt a talaj laza maradhat. Ezeken a helyeken talp-, illetve rétegszivárgások észlelhetők. Ezek helye felderíthető árvíz idején végzett észleléssel (MI—10 269) kutatóárokból vett zavartalan minták vízáteresztő képességének mérésével (2.4.3. szakasz) vagy a 2.4.4. szakasz szerinti helyszíni vizsgálattal.

1.4. Az anyagnyerő'-hely feltárása

Minden, a kitermelésre szóba jöhető rétegből legalább egy mintát kell laboratóriumban megvizsgálni. Külön előírás hiányában (pl. a Proctor-vizsgálat lehetővé tételére is) 20 kg, természetes víztartalmával beszállított minta szükséges. Ugyanazon rétegből vett további minták tömege kb. 1 kg legyen.

A keresztszállításos földműépítés vonalas jellegű anyagnyerő helyét az 1.2. fejezet szerint kell vizsgálni a töltés altalajának vizsgálata során.

A távszállításos munka anyagnyerő helyén a talajrétegződést négyzethálós elrendezésben telepített függélyenkénti feltárásokkal (2.2. fejezet) kell meghatározni. Az első négyzetháló legalább 100x100 m-es legyen. A fúrás és a szondázási eljárások az 1.2.1. szakasz szerint kombinálhatok. A diszperzívgyanús kötött talajból a 2.5.2. szakasz előírása szerinti gyakorisággal kell mintát venni.

2. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

A vizsgálatok a tervezés (méretellenőrzés) céljára szolgáltatnak adatokat, így a szükséges vizsgálatokat is a mindenkori tervezési feladat határozza meg, amelynek részletei viszont a feltárás adataitól függenek.

2.1. Területi és vonal menti vizsgálati módszerek

2.1.1. A helyszíni szemle

A helyszíni szemle során meg kell figyelni

— a domborzatot (mélyedéseket, holtmedreket, tereplépcsőket),

— a növényzetet (vizenyős, szikes helyeket),

— a vízelöntést, illetve ennek nyomait, eróziós nyomokat,

— a talaj anyagát (agyagos, homokos terület).

2.1.2. Légifelvételek alkalmazása ősmedrek kimutatására

A topográfiai célra készült, legalább a meder tízszeres szélességének megfelelő sávot lefedő légifelvételeken a mezőgazdasági művelésű, vagy laza, falusias beépítésű területen az ősmedrek általában a környezettől eltérő tónusú, nagyrészt összefüggő, jellegzetesen kanyargó sávként ismerhetők fel.

128