Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

Az öblözet védműveinek fejlesztése keretében tárgyaljuk a Sió-jobb- part szekszárd—tolnai út feletti 3 km2 ártér védműveinek kialakulását. Az árteret a 6-os műút, majd a Szőlőhegy északi nyúlványa és a Völgységi- patafc osztják meg. A területet védő kezdetleges védművek a Sió—Sárvíz alsó szakaszának rendezése során épültek századunk második évtizedében. A Vámházi híd—Szőlőhegy, majd a sióagárd—szekszárdi útig terjedő 2— 3 km Sió-jobbparti és azt megszakító Völgységi-patak torkolati szakaszának két oldalán épített 1—1 km töltés az 1893-as NV-hez 0 biztonsággal, 2 m széles koronával, 1 : 2-es rézsűkkel épült. A Vámházi-híd és Szőlőhegy közötti szakaszt az 1956-os árvíz után erősítették, a töltéskoronát az NV fölé 30 cm-rel magasították.

A töltések megépítése előtt a nagyobb árvizek az egész öblözetet, a közepesek a Sárvíz-torkolattal nyitott alsó szakasz egy részét öntötték el. A védvonal kiépítése után az 1873-as nyári NV-nél a bátaí zsilip bedőlt, az árvíz 17 km2 területet öntött el. Az 1876-os árvíznél, mind a Sió, mind a dunai töltés átszakadt, a víz elöntötte az egész árteret, Szekszárd, Sárpilis és Báta lakott területeinek mélyebb részét. 1877-ben egy Bátánál, a belvíz levezetésére készült töltésátvágás vize öntött el 23 km2 területet, ezt követően már csak az 1956-os jeges árvíz pörbölyi töltésszakadásából kapott a terület árvizet, amikor is Sárpilis alatt Bátáig 58 km2 terület került víz alá, ugyanakkor a két Sió-jobbparti és a Völgységi-patak kétparti töltésszakadás vize elöntötte a Vámházi-híd feletti Sió-jobbparti 3 km2 árteret is.

1.156 Mohácsi öblözet ármentesítésének fejlődése

Az 1446—1430 fkm közötti Duna-szakasz jobb partján elhelyezkedő Mohácsi öblözet határai ÉK-ről a Duna, illetve annak jobb parti töltése. Ny-ról és D-ről a Mohácsnál magaspartból induló mohács—kölked—izsépi magaslatoknak a nagyjából mohács—eszéki utat követő lábvonala, mely Darázsnál* tér vissza és köt be a magaspartba. A 260 km2 területből 53,0 km2 esik magyar területre, ahol a 89,5—85 m A.f. közötti szinteken helyezkedik el (a töltésekből mintegy 20 km van jugoszláv területen). Az ártérbe esik Mohács város lakott területeinek egy része, valamint Kölked és Iza- bellaföld. Ármentesített területe 52,8 km2, ártéri sziget 0,2 km2.

A Kölked alatti ártér nagy része a múlt század első felének dunai mederrendezése során került a margitta-szigeti ősi ártérből a jobb partra.

Mohács, a pécsi püspökség és Kölked 12 km2 ártere védelmére még a múlt század első felében építettek 6,5 km hosszúságú töltést a Duna jobb partján, amelyet az 1860-as években a mohácsi 790 cm-es vízállás szintjéig magasították, a koronáját 3—4 m szélesre, rézsűit 1 : 2—1 : 2-re építették ki. Jelentősen fejlesztették a töltést az 1876-os, majd az 1897-es NV után, amikor is 90 cm-es magassági biztonságot, 5 m-es koronát, 1 : 3—1 : 2 rézsűket, NV alatt 1 m-re 4 m-es koronájú padkákat építettek ki. A 90-es években a városi szakaszon a töltéshez csatlakozó 1 km hosszúságú árvízvédelmi falat építettek, melyet a századfordulón 0,4 km-rel meghosszabbí* Jugoszlávia területén.

98