Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

Sárvíz (Nádor-csat.) torkolatáig Ny-ról a Hegyhát, K-ről a Duna—Sárvíz vízválasztó dombjainak talpvonala fogják közre. A 2—-4 km széles, de helyenként 0,4—0,5 km-re szűkülő ártér nyugati peremét megközelítve halad a területsáv övcsatornájaként épített Sió, talpvonalán a völgy lecsapoló csatornája a Sárvíz-csatorna. Övcsatorna jellegének megfelelően a Sió Simontornya és a Sárvíz-csatorna torkolata között csak bal partján van töltésezve. Jobb partján Kölesd alatt Harcig csak keskeny, illetve Harc fölött némileg kiszélesedő terület maradt bevédetlen nyílt ártér. Sióagárd alatti szakaszán mindkét oldalról töltésezve van, bal partján a Simontornya sióagárdi ártér folytatását képező palánki és mőzs—tolnai ártérrel, jobb partján a következő fejezetben tárgyalt Tolna megyei Sárközzel.

A bal parti ártér Simontornyánál 96 m A.f., Sióagárdnál 90 m A.f. szinten van. Az ártérbe esik Simontornya, Medina, Mőzs és Tolna lakott területeinek kisebb része, a Sió—Nádor-deltában pedig Sióagárd helyezkedik el É-ról a Sió-balpart és Nádor-jobbpart között épített keresztgáttal.

A terület védművei a Sió-csatornával együtt fejlődtek. A bal parti töltés Simontornya—Harc közötti szakasza a csatorna simontornya—sióagárdi szakaszának építése alkalmával készült a múlt század 20-as éveiben, a Szekszárd, illetve Vámhid alatti része a szekszárd—taplósi 4 km-es csatorna építésekor mint annak bal parti depóniája a múlt század 50-es éveiben. Ugyanakkor építették a depónia folytatásában a Duna-ág mentén Tolnáig húzódó tolnamőzsi töltést. A 4 km-es szekszárd—taplósi-csatoma építésével az addig Bátánál Dunába ömlő Sió—Sárvíz torkolata 33 km-rel Báta fölé került. A torkolat áthelyezésével a dunai árvizek Kölesdig hatoltak vissza a Sióba és Nádor-csatornába. Bár a dunai és részben időközi rendezéssel megnövekedett Sió—Sárvíz árhullámai már ekkor időszerűvé tették a Sió ősállapotban maradt középső, a harc—szekszárdi szakaszának rendezését, az késett századunk első két évtizedéig. Ekkor építették ki a bal parti töltés harc—szekszárdi szakaszát, Szekszárd alatt pedig erősítették a csatorna bal parti és a Duna-ágak menti töltéseket Tolnáig, valamint a Sárvíz-csatorna két parti depóniáját Kölesdig. A töltés kiépítésével Simontornya alatt folyamatos, illetve a Nádor-csatornával osztott védvonal alakult ki a Sió bal partján, majd ennek folytatását képezve a taplósi és tolnai Duna-ág mentén Tolnáig.

A Harc feletti töltés az 1890-es évek elején az 1881-es árvízszinthez 0,5—1 m-es magassági biztonsággal, 2—3 m széles koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel volt kiépítve. Harc—Szekszárd ill. Vámház közötti szakaszon a századunk első évtizedében az 1893-as dunai NV-ig érő 2,0 m-es koronával, mindkét oldalon 1 : 2-es rézsűvel volt kiépítve. Ugyanekkor hasonló méretűre fejlesztették a Sárvíz-csatorna Kölesd alatti szakaszának kétpar- ti depóniáját, valamint 3 m széles koronával és 1 : 1,5 rézsűkkel a Szekszárd alatt Tolnáig terjedő Sió-balparti és holt Duna-ág menti töltést.

Az 1956-os árvíz után jelentősen fejlesztették a töltés Sióagárd alatti szakaszát, a 60-as évek elején — amint már azt korábban említettük — a tolnai Duna-ágat Kutyatanyánál áttöltötték, az áttöltésbe zsilipet építettek, a védvonalat 5 km-rel rövidítették, a mederelzárás feletti szakasz vo- nalazását is jelentősen módosították, a töltést az 1956-os árvízszintig maga95