Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
tóttá és erősítette. Az 1897-es NV-hez 1 m-es magassági biztonságot épített ki 5 m széles koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel, ÁV-szint alatt 1 m- re 4 m-es koronájú padkával. Az első világháború után kialakult határokkal a töltés déli szárnyának mintegy 6 km-e és a mögötte levő 1,2 km2 ártér jugoszláv területre esett. Az így kiépített és gondosan kezelt töltést az 1897-es árvízszintet 1— 1,3 m-rel meghaladó 1956-os jeges árvíz hosszú szakaszokon meghágta, Szeremle és Dunafalva határában 14 helyen átszakította, az ártért elöntötte. Az árvíz után az 50-es és a 60-as években a szakadások elzárásai után azok kopolyáit feliszapolták, a töltést vízfelőli oldalán erősítve az 1956-os számított árvízszintig magasították, majd a mentett oldalon is erősítették. A Szeremle—Baja közötti szakaszon — ahol műút képezte a védvonalat — az erősítést és magasítást az út vízfelőli oldalához csatlakozó töltéssel oldották meg. Az árvízvédelmi rendszer építése előtt és alatt, majd a szabványtöltések megépítése után az ártéri elöntések az alábbiak szerint alakultak. Az 1840-es, 1876-os és 1888-as NV-nél az egész árteret elöntötte a töltés vagy magasparti átömlések és töltésszakadások vize. 1882-ben a Mohács feletti töltésszakadásból az ártér 70 km2, 1890-ben Dunaszekcső alatti töltésszakadásból 140 km2 terület merült meg. Az 1956-os NV-nél az 1461—1466 fkm között keletkezett 14 db töltésszakadás vize a terület csaknem 100%-át öntötte el. 1.15 Budapest alatti Duna-jobbparti területek, valamint a Sió-völgy ármentesítésének fejlődése A Duna Budapest alatti szakaszán Paksig medrével általában a dunántúli dombok keleti lejtőjéhez simulva halad. A szakasz jobb partján csak a Dunáig nyúló lejtők alkotta magaspartokkal osztott kis- és keskeny árterek védelmére épültek töltések. Jelentősebb azonban a Paksnál kezdődő s a Sió torkolati szakaszáig fokozatosan szélesedő Paks—Fadd—Bogyiszló-i, majd az attól délre Bátáig elterülő szekszárd—bátai ártér. A két ártér egy egy részét, illetve a szekszárd—bátai nagy részét, mind a Duna, mind a területre külvízként érkező Sió—Sárvíz árvizei is veszélyeztették. Báta— Mohács közötti szakaszán a folyó a Mecsek DK-i lejtőjét követi, — (jobb parton ártere itt nincs). — Mohácsnál távolodik el attól s a határig fokozatosan szélesedő mohács—kölkedi ártérrel lép jugoszláv területre. A Fadd alatti és a Kölked alatti területek jelentős része csak a múlt század folyamán — részben a hajózás, részben az ármentesítés érdekében —- létesített nagy átvágásokkal szigetként került a jobb parti ártérbe. Legnagyobb ilyen jobb partra kerülő sziget a 29 km-es tolnai holt kanyar és 7,3 km hosszú bogyiszlói átvágás közé eső 55 km2 területű sziget, amely- lyel Bogyiszló is Duna-jobbparti községgé vált. A szakasz ármentesítés szempontjából legjelentősebb mederrendezési munkái a múlt század 20-as évek elején a baja—bátai szakaszon készült 3 db, Mohácsnál 1 db, majd a 30-as évek után a paks—batinai szakaszon 90
