Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

is 600 km2 körül volt. Az 1876-os árvíznél a területből 1200 km2 merült meg. Az 1941. évi apostagi és Apostag—Dunaegyháza közötti töltésszakadások vize 850 km2 területet öntött el. 1945-ben a Fájsz alatti töltésszakadásokból 155 km2 terület került víz alá a Sárközön. 1956-ban a Vajastoro- ki töltésszakadásokból és a DVCS torkolata környékén bekövetkezett töltésszakadásokból Bátya alatt 252 km2 terület került víz alá, a bajai töltés- szakadások vize pedig elöntötte a városi öblözet egy részét is.

Az árvízveszélynek kitett területek nagyságát tekintve alig van országunknak olyan vidéke, melyen a múlt században oly sokszor és századunkban is annyiszor pusztított volna az árvíz, mint a Duna-balpart, Tass—Baja közötti árterein.

1.142 Margitta-szigeti öblözet ármentesítésének fejlődése

Bajánál a bekötőtöltés mentén húzódó Sugovica-szakasz alatti deltával induló Margitta-szigeti öblözet, — amelynek területe 275,0 km2; ármentesített 249,8 km2, ártéri sziget 25,2 km2 — a mohácsi nagy kanyar tetőpontjának vonaláig fokozatosan 16—18 km szélesre tárul, majd fokozatosan szűkülve a határon Bezdán felett 8 km széles sávon lép jugoszláv területre. Az ártér esése a Duna mentén 5—10 cm/km, de jelentősen esik a Duna felől a Ferenc-csatorna, illetőleg a Baracskai Duna-ág vonala felé is. A nagyobbára jobb parti községekhez tartozó, holt Duna-ágakkal, fel- iszapolt morotvákkal átszőtt erdős, mocsaras terület a századforduló előtti évtizedekben az északi részén a Sugovica bal partjára települt Szeremle községtől eltekintve lakatlan volt. Napjainkig községeink száma kettővel szaporodott.

A múlt század 30—40-es éveiben Szeremle, Dunaszekcső, Mohács és az uradalmak, majd pedig a Baracskai Duna-ág bal partján fekvő községek, a magaslatok lábvonalánál húzódó keskeny árterek védelmére építettek töltéseket. Az 1870-es évek elején a Ferenc-csatorna fejlesztése során a csatornatársulat Bétával szemben a Baracskai Duna-ág felső torkolatát áttöltéssel lezárta, Bajánál egy tápláló zsilipet (Deák Ferenc-zsilipet) épített és kiépítette jórészt a Baracskai Duna-ág medrében a Ferenc-csatorna Baja— Bezdán közötti szakaszát. A Baracskai Duna-ág lezárásával a terület mentesült a mellékág árvizeitől. A Duna-balparti érdekeltség töltésével csatlakozott a Duna-ágat elzáró töltéshez, majd töltésszakaszait összekapcsolva a bezdáni útig meghosszabbítva Baja—Bezdán között folyamatos töltésvonalat épített ki. Az 1876-os és az 1880-4as árvizek azonban a kezdetleges töltéseket átszakították és az egész árteret elöntötték. Az árvizek után a 80-as években a töltéseket magasították és erősítették. A 80-ias évek végén a sze- remlei szakasz töltéseinek koronája 7—10 m, a dunaszekcsői szakasz 4 m-es, a rézsűk 1 : 1,5—1 : 1, 1 : 3—1 : 2, 1 : 3—1 : 2-esek voltak, a magassági biztonság pedig az 1876-os árvízszinthez 40—70 cm volt. A községek és uradalmak érdekeltjeit összefogó társulati mozgalom megindult ugyan az 1876-os évben, de kellő összhang híján a töltések szabványméreteit kiépítő Margittaszigeti Ármentesítő Társulat csak a század utolsó évében alakult meg. Az érdekeltségektől átvett Baja—Bezdán közötti 55 km hosszúságú töltést a társulat századunk első évtizedében építette át, illetőleg magasí89