Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

ros ártérbe települt részeinek védelmére szorítkozott. A hajóút és az akadálytalan jéglevonulás érdekében történő mederrendezések munkáit a Dunaradvány feletti szakaszon még a múlt század 90-es éveiben, az alatt pedig századunk 40—50-es éveiben jórészt elvégezték. A városok árvízvédelmi művei építését a vízügyi szolgálat egyesítéséig maguk a városok, a kisebb mezőgazdasági jelentőségű területek ármentesítését pedig társulatok kezdeményezték és végezték.

1.121 Komárom-almásfüzítői öblözet ármentesítésének fejlődése

A komárom—almásfüzítői ártér az 1769—1756 fkm közötti Duna- jobbparti 3 km szélességű sávján helyezkedik el. Az árvizektől veszélyeztetett területen van Komárom—Szőny mélyebben települt része, valamint Almásfüzitő és a szőnyi—almásfüzítői ipartelepek egy része. Az öblözet területe 29,8 km2, ármentesített 22,6 km2, nyílt ártér 7,2 km2.

A terület ármentesítését Komárom védelme érdekében a Komárom—- Szőny közötti töltés építésével a múlt század 50-es éveiben kezdték. A töltésre később a komárom—budapesti MÁV-töltés települt, felső szakaszán pedig a századfordulón az állomás előtt 1,3 km hosszúságú árvízvédelmi falat építettek. Az 1950-es évek elején a vízügyi szolgálat ezt a falat és a hozzácsatlakozó akkor még kiépítetlen 0,7 km hosszú vonalat (tehát 2,0 km vonalat) vette át Komárom várostól. A Szőny alatti ártér MÁV-töltés— Duna-part közötti területe egy részét a Duna-parton haladó nyárigát védte. A két vonal közé a II. világháborút megelőző, majd azt követő időszakban lakó- és ipartelepeket építettek. Ezek védelmére az 50-es években Szőny alatt a magaspartból kiindulva, keleti végén az Almásfüzitő—Duna- almás közútba bekötvet a nyárigátat árvízvédelmi töltéssé építették ki. A töltés az 1876-os NV-hez 1 m-es magassági biztonsággal, 3 m-es koronával 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel, a korona alatt 2 m-re 3 m-es koronájú padkával épült a mentett oldalról a töltésláb közeléből kitermelt anyagból. Az 1954-es árvíz után a partszélre telepített töltést lábazati kőhányással erősítették, s a mentett oldali anyagárkokat feltöltötték. A védvonal felső komáromi szakaszát képező árvízvédelmi fal a II. világháború végén több be- lövést kapott, részben tönkrement, részben megrepedezett, az 1954-es árvizet csak igen intenzív munkával lehetett kivédeni. A 60-as években a fal egyrészét teljesen újjáépítették, nagyrészét elbontották.

A védvonal ma Komárom ÉNy-i részén indul a várostól az 1950-es évek elején átvett védvonallal, amelynek egy részére az 1,3 km hosszú ár- vízvédelmi fal elbontása után 1964—67 között 1,5 km hosszú, kővel burkolt töltést és 0,4 km hosszú új árvízvédelmi falat építettek. A vonal magasparttal, majd mintegy 3 km hosszon Szőny és a Duna közötti MÁV-töltéssel, majd ismét magasparttal folytatódik, amelynek K-i végéről indul az almás- füzitői töltés és Almásfüzitő K-i részén köt be a bécs—budapesti műútba. A töltés mögé (a mentett oldalra) telepítették az Almásfüzitői Timföldgyár zagyterének kazettáit, amelyek 3 km hosszon követik a töltést és amely szakaszon a védvonal a zagytér feltöltése után végeredményében magas- part jellegűvé válik, illetőleg vált már egy részén.

77