Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

C) Tószabályozás - II. Tószabályozás fejlődése és helyzete

csatornáján és a felső mederszakaszon volt szükség. A partok védelmét a kitermelt nádasok a legtöbb esetben megfelelően biztosították, csak elszórtan merült fel beavatkozás szükségessége, amelyet a parti tulajdonosok változatos módon és különféle anyagokból — rőzse, kő, beton, fa, építési törmelék, stb. — valósítottak meg.

Az ötvenes évektől felgyorsult gazdasági és társadalmi fejlődés, továbbá a távlati igények újabb feladatokat rónak a vízgazdálkodásra. A Ráckevei (Soroksári)-Duna szabályozását úgy kell fejleszteni, hogy az emelkedő öntöző és ipari vízigények, a kapcsolódó belvízrendszerek fejlesztése, a zavartalan hajózás feltételei, továbbá az üdülőterületi funkcióval összefüggésben a megfelelő vízminőség, a közel állandó vízszint és a partok megközelítése, illetve védelme hosszabb távra biztosíthatók legyenek.

A vízgazdálkodási ágazat 1972 óta tóként kezeli a Ráckevei Dunát. A fenntartási és üzemelési ráfordítások évről évre növekednek. A szabályozás további feladatait a többi népgazdasági ágazattal egyeztetett, komplex tervező munkával határozzák meg.

4.2 A Ráckevei-Duna vízszintszabályozásának fejlődése

A Ráckevei Duna vízszintszabályozásának a feltételeit a torkolati művek építése teremtette meg. A mederben tartandó üzemi vízszinteket, a többször korszerűsített üzemelési szabályzat rögzíti. Eszerint:

— a Kvassay-zsilipnél 96,60—97,20 m A.f. között, általában 97,00 m A.f. (151 cm Kvassay-vízmérceállás) szinten;

— a Tassi-zsilipnél 96,50—97,00 m A.f. között, általában 96,80 m A.f. (680 cm Tassi-vízmérceállás) szinten kell a vízállásokat tartani.

Az egyes vízgazdálkodási szakágazatok és a környezet igényeit vizsgálva a következő megállapítások tehetők.

Az öntözőkivételek, gravitációs öntöző főcsatornák (Duna—Tisza-csa- torna, I. Árapasztó, Kiskunsági Öntöző Főcsatorna) a csúcsigények kiszolgáltatását akkor tudják biztosítani, ha április 1. és szeptember 30. között a vízállás eléri, vagy meghaladja a Kvassay-zsilipnél a 97,00 m A.f.-i, a Tassi-zsilipnél pedig a 96,80 m A.f.-i értékeket.

Belvízbefogadó funkciót a Duna-ág november—április között átlagosan 3—4 heti tartóssággal, valamint június—júliusban 1—2 heti időtartammal lát el. A mértékadó vízhozamok befogadóságához az üzemi vízszintnél alacsonyabb, a Tassi-zsilipnél 96,35 m A.f. értékű vízállás előállítása szükséges. A mértékadónál kisebb hozamok befogadásához a védelemvezetés esetenként állapítja meg a tartandó vízszinteket úgy, hogy a többi érdek a legkisebb sérelmet szenvedje.

Az ipari vízkivételek tervezésénél és építésénél a felső szakaszon 96,50, az alsón 96,30 m A.f. minimális vízállás figyelembevételét írják elő.

A hajózáshoz szükséges 25 dm-es vízmélységet a felső 20 km-es szakaszon csak állandó fenntartási-kotrással, a Kvassay-zsilipnél 97,00 m A.f. vízállásai lehet biztosítani. Az üzemi vízszint alsó határán (96,60 m A.f.

539