Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája
b) A tényleges árvízi előrejelzéseknél az összefüggések értékelésének számítógépre vitele. c) A képlet — vagy segédletszerű előrejelzési módszerekből származó adatok kiegészítése az árvízi helyzetképalkotás módszerével és általában: a kialakuló, vagy kialakulható (adott valószínűséggel várható) helyzetkép függvényében alkalmazott előrejelzés bevezetése. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazandó számítási eljárásokat a hidrológiai képtől kell függővé tenni. d) A bizonytalanságok halmozódása esetén az előrejelzés, vagy a helyzetképalkotás eredményeként merev számértékek közlése helyett, mérlegelési változatok közlése. 4.1 A vízhozam összefüggésen alapuló árhullámelmélet Az előzőkben az árhullámelméletek között olyan eljárást is bemutattunk, amely a vízhozamok összefüggésén alapul és mércekapcsolati segédletet nem kíván. Ennek az eljárásnak elméleti alapjait szükségesnek tartjuk részletesebben is kifejteni, azért, hogy azt kiindulásaink ismeretében az eddig közölteken túli esetekben is hasznosítani lehessen. 4.11 Az árhullámok idealizálása A természetes vizek mozgása: egymásra következő árhullámok végnélküli sorozata. Ezek az árhullámok azonban nemcsak tartalmukban és méretükben különbözhetnék egymástól, hanem tetőző vízhozamaik állandó, ill. csökkenő voltában is. Egyes árhullámokról megállapíthatjuk, hogy a vízfolyásban lefelé haladva ellapulnak, azaz tetőző vízhozam- és vízállásértékeik fokozatosan csökkennek. Más árhullámokat viszont csak az időbeli késés jellemez lefelé haladtuk során, de nem lapulnak el. Az is megfigyelhető, hogy ugyancsak az árhullámnak a levonulása alkalmával a vízfolyás felső szakaszán a tetőző vízhozamok még mindenhol állandók, egy kritikus szelvénytől kezdődően pedig megindul az ellapulás folyamata. A kritikus szelvény helye viszont a különböző folyók és árhullámok esetében széles tartományokban változhat. Az árhullámot kifejező vízhozam-időgörbének áradó ágát, tetőző pontját, ill. tetőző szakaszát, valamint apadó ágát különböztethetjük meg. (A— 8. ábra) Ez a sorrend apadó jellegű hullámok esetében természetesen megfordul, sőt az egymást utolérő árhullámoknál az említett görbeszakaszokat első ránézésre nem is lehet pontosan elhatárolni egymástól. Jellemezve egy csupán áradó ágból álló árhullám vízhozamának (Q) időbeli (t) változását, valamilyen Q — Q/,(t) függvény, amelyben az áradó jelleg miatt t növekedésével Q monoton növekszik. Jellemezve továbbá egy csupán apadó ágból álló árhullám vízhozamának időbeli változását egy másik, Q — Qk{t) egyelentű függvény, amelyben t növekedésével együtt Q monoton csökken. Az általános, tehát az áradást és az apadást is magában 52
