Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

C) Tószabályozás - II. Tószabályozás fejlődése és helyzete

2.2 A Velencei-tó vízszintszabályozásának fejlődése

A tó tervszerű vízszintszabályozásáról 1964 óta lehet beszélni, amióta a Dinnyés—Kajtori-főcsatorna kibővítésével és az új zsilip üzembe helyezésével a tó vízszintjét napi 1—2 cm-rel lehet csökkenteni. A kívánatos üzemi vízszintet akkor +160 cm-ben határozták meg. A mélyfekvésű üdülőterületek kímélése érdekében sok hó esetén a hóolvadás megindulása előtt vizet kellett a tóból ereszteni, hogy a vízállás ne emelkedjen +160 cm fölé. Ha azonban az olvadás időtartama elhúzódott és a hozzáfolyás csökkent, a vízállás a nyár elejére sem érte el a kívánt szintet, így a nyár vége felé rendszerint igen alacsony vízállás alakult ki. A vízszintszabályo- zási gondok tartós megoldását eredményezte a Zámolyi- és a Pátkai-tározó (1970. ill. 1975. évi) üzembe helyezése. A tározók elsődleges rendeltetése, hogy a csapadékos időszakokban a fölös vizet felfogják és száraz időszakokban a tó veszteségeit pótolják. A tározók a 12,3 millió m3 üzemi térfogatukon felül további 4,6 millió m3 árvíz tározását teszik lehetővé, így a korábban óvatosságból végrehajtott vízeresztések elkerülhetővé váltak. Ezáltal a megfelelő magasságú nyári vízállás a jövőben nagyobb valószínűséggel tartható.

A kiépített szabályozó művekkel és a rendelkezésre álló hidrológiai kutatási eredmények optimális alkalmazásával elérhető, hogy a tó vízállása a + 190 cm-es szintet százévenként csak kétszer haladja meg. A tó partján levő strandok és üdülőlétesítmények ennél nagyobb védelmet nem is indokolnak.

2.3 A Velencei-tó partszabályozásának fejlődése

A természetes tópart anyaga csaknem kizárólag mindenhol kötött anyag, melyen eróziós nyomokat sehol sem lehetett találni, még a Velencei-öbölben sem, ahol a nádszegély hiányzik. A tó belsejében a kiterjedt nádfoltok hatására a tó jege torlódásmentesen kártétel nélkül szokott elolvadni. Még a vízben álló kis átmérőjű cölöpök sem károsodnak. A partszabályozás a Velencei-tónál nem a természetes partok védelme, hanem az üdülőterület fejlesztése, valamint a kotrási anyag elhelyezése miatt szükséges.

A jelenlegi ismeretek szerint a víz minőségének védelme és a tó biológiai egyensúlyának megteremtése érdekében mintegy 9 millió m3 puha iszap eltávolítása és 5 km2 nádas megszüntetése szükséges. A mederből azonban csak 2 km2 nádat kell eltávolítani, mert a kotrási iszap és anyag part menti elhelyezésével 3 km2 nádas a feltöltés révén megszűnik. Feltöltéseket a tó területén kívül nem lehet készíteni, mert a déli parton a beépítettség következtében erre nincs megfelelő hely. A feltöltött területek megteremtik a településfejlesztés további lehetőségét, mert a területrendezési tervek nélkül korábban végrehajtott parcellázás és beépítés következtében közösségi létesítmények céljára már nincs elegendő hely és a meglevő strandok sem bővíthetők.

523