Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
C) Tószabályozás - II. Tószabályozás fejlődése és helyzete
Az északi part beépítése még nem történt meg. A kedvezőbb domborzati viszonyokat is felhasználva, a településfejlesztési tervek itt kitűnő új üdülőterületket tártak fel. Az északi oldalon a part menti nádas feltöltését gazdasági szempontok is indokolják, mert olcsóbb a sűrű nádas feltöltése, mint a kikotrása. A feltöltött területeket az erózió ellen partvédőművekkel kell védeni és a hasznosítás egyéb előfeltételeit meg kell teremteni. A kis magasságú tavi partfalak tervezési és építési gyakorlata hazánkban először a Balatonon alakult ki, a Velencei-tavon ennek nincs nagy múltja. Az első partfalat az Agárdi Fürdőegylet építette 1938-ban az agárdi strandon, 70 m hosszban. A partvédőmű, az akkori balatoni partfalak pontos mása, megközelítően négyzet keresztmetszetű kő- és betontömb, alámosás ellen fa szádfallal védve. A velencei és gárdonyi érdekeltség 1943-ban épített strandot az agárdi partvédőmű meghosszabbításával. Ezt követően a partszabályozási munkák folytatására csak 20 év múlva került sor, az agárdi strand időközben összedőlt partfalának felújításával. A természetes déli part lapos. A használható száraz területet a fürdésre és víziközlekedésre alkalmas vízmélység helyétől átlag 200 m széles iszapos nádas választja el. A partfal és a mögötte létesített feltöltés célja, hogy ezt a használhatatlan átmeneti sávot kulturterületté alakítsa. A parfal előtt a terület rendeltetésének megfelelő vízmélységet kell létrehozni, a partot és a partfalat pedig a hasznosítás, illetve az üdülés igényeinek megfelelően kell kiképezni. A strandoknál a fenékszintet 0 és +80 cm között, a kikötőkben — 40 cm-re kell kikotorni. A beépítési tervek által megkívánt terepszint + 230 cm, a feltöltés víz felőli szélének magassága + 210 cm-re csökkenhet, ez a partfalkorona szükséges magassága. Ennek megfelelően a partfalak fenékszint feletti teljes magassága strandokon és sétányok mellett 1,30—2,10 m, kikötőkben 2,50 m. A partfalak felső részén 2 m széles járdát és 20 cm magas járdaszegélyt képeznek ki. Kedvezőnek bizonyult ez a kialakítás a partfalon felfutó hullámok ellen, mert azok a járdán összeomlanak és a járdaszegély mögötti töltést nem rombolják. A teljes szelvénnyel megépült partfalak mögött eróziós jelenség nem észlelhető. A strandok kezdő vízmélysége a szokásosnál nagyobb, mert a meder- fenék anyag a taposás következtében fellazul, felkeveredik, és igen lassan ülepszik. A mélyebb vizű strandoknál a víz csúcsidényben is tisztább szokott lenni. A gyakorlatban két partvédőmű típust alkalmaznak. Az egyiket kőhányásból trapézszelvénnyel készítik (C—24. ábra), a másikat vasbeton cölöpökből és előre gyártott sík vasbeton panelekből építik függőleges hom- lokfallal (C—25. ábra). Kikötőkben a függőleges partfal, strandokon bármelyik használható. Járni a trapézszelvény rézsűjén sem lehet, lépcsők használata mindkét esetben szükséges. 524
